Gyereksarok
VersBetűvetés
Betűvetés
Iskolába járok immár,
betűvetést tanulok;
írni fogok, mint a nagyok,
füzet fölé lapulok.
Az ábécé betűi közt
egyik kicsi, másik nagy;
rajzolgatom, kerekítem,
a ceruzám nyomot hagy.
A tanító néni mondta,
ez a vetés mire kell:
tudás fáján jó magasra
mászhatok e jelekkel!
Úgy bizony, mert a kisdiák,
ha olvasni megtanul,
a sok rejtett ismeretlen
ismerőssé alakul.
Mert a betűk jó sorrendben
mondatokat alkotnak,
s ha megtanulsz te is írni,
kulcsa lesz a titoknak.
Mert aki ír, az már akár
könyveket is olvashat,
s az internet káoszában
sok csodára bukkanhat.
A tudomány előttem már
nem lehet egy nagy titok -
Egyetemi évek után
betegeket gyógyítok!
2018. február 10.
Golyófalu
Golyófalu
Kurczina Terézia: Kockaváros
Golyófalu négy sarkában
minden golyó csak gurul.
Én nem tudom, nem is láttam,
nem vitt arra egy turul.
Fák és házak, még a kert is,
gömböt formál az egész,
az orvosi rendelőben
gömböt láttat a szemész.
Golyófejű tanárbácsi
golyóbisról magyaráz,
golyófelszín most a téma,
folyton arról gagyarász.
Gömbökből van a macskakő,
gömb a rét, a háztető,
gömbhegyű a ceruza is,
gömb a lábos és fedő.
Golyó pattog a fejekben,
golyót kerget a folyó,
minden kockát, téglát, hengert
elzavart a sok golyó.
Gömburalom állt rendszerbe,
gömbön fut a távirat,
gömb a költő, gömböt költve,
e verse csak átirat.
2017. november 10.
https://www.poet.hu/vers/181974
http://meseles.hu/kurczina-terezia/kurczina-terezia-kockavaros/
Fogtündér
Fogtündér
Rami foga mocorog,
ki akarna mászni,
az ajkánál toporog,
'mit be szokott zárni.
"Hátha egyszer kinyílik,"
- mondja fájón, sandán -
"nem számolok én tízig,
átugrok a csapdán!"
Így is tett a kis tejfog,
átcsusszant a résen,
szájban lakni már nem fog,
földre pottyant szépen.
Örült Rami, úgy biz ám,
rohant a papához,
arcocskája oly vidám -
ölelte magához.
"Papa, ezt most elteszem,
párna alatt tartom,
a fogtündért meglesem,
s kinyitom a markom."
De a dolog úgy esett:
nem maradt ő ébren,
reggel pedig ott hevert
egy ötszázas éppen.
"Anya! Apa! Nagypapa!
A fogtündér járt itt.
Pénzt hozott az éjszaka...
Kár, hogy nem egy zsáknyit!"
2017. november 7.
Bajnok leszek!
Bajnok leszek!
Kisiskolás lettem én,
piros pontra hajtok,
a picike padokban
én leszek a bajnok.
S mert a tudás drága kincs,
- anyukám is mondta -
tanárnéni a dobozt
a terembe hozta.
Matricákkal van tele,
sok aranyos képpel,
mind tele van pingálva
piros, zöld és kékkel.
Tíz piros pont egyet ér,
s ebből ha lesz három,
tanári dicséretem
füzetembe várom.
Így telik az első év,
aztán jönnek mások,
piros pontok helyébe
ötösöket várok.
S ha majd egyszer véget ér
az iskolás élet,
megveszek én anyának
minden jót és szépet!
2017. október 19.
(Szó érte a ház elejit... Megmutattam "valakinek" az "Iskolába járok én" c. - alább olvasható - versikét, és "nem találta elég pozitívnak". Nos, hát itt egy pozitív. :) )
Nagyapó, nagyanyó
Nagyapó, nagyanyó
Nagyapó! Nagyanyó!
Kiáltozik a Janó.
Mese kell, mese kell!
Csuda muris a manó.
Nagyapó kebelén,
fut a világ, kerekén.
A kerék, ha megáll,
mese ül a peremén.
A mesét szeretem,
ha tőletek vehetem.
A szerit tudom én,
nem kell ahhoz egyetem.
Öletek melegén,
mesevilág fenekén,
mese, míg fogva tart,
jön a tél, a menetén.
Heje-haj, húha, hó,
hull a pihe-puha hó!
Nagyapó, nagyanyó,
öletekbe' csuda jó...
De a hó ha libeg,
gyereksereg ott piheg!
Nagyapó, nagyanyó,
a lábatok hol tipeg?
Engem is oda vár
az a sok kis jómadár...
Nagyapó, nagyanyó,
vigyetek ki oda már!
2017. október 15.