Gyereksarok

Mikulandusz

Mikor jössz már, Mikulandusz?
Az ablakban vár a kaktusz.
Nagyon vigyázz, hogy az ujjad
a sötétben meg ne szúrjad.

Anyukám azt úgy szereti,
máshová nem is teheti.
Ott süt be a drága napfény,
tán virágzik már az idén...

A cipőmet mellé tettem,
szépen ragyog, minden rendben.
Jó voltam, és segítettem,
anya főztjét mind megettem.

Apa hátát megtapostam,
a tankönyvet is lapoztam...
Tanár néni ha feleltet,
gondot nekem nem jelenthet.

Nagyon várlak, Miklandusz,
gyere te is, meg a krampusz.
Úgy kalapál már a szívem,
téged látlak három színben:

Piros suba, fehér szakáll,
zöld a fenyő, remény ha száll...
Izgalmamban - látod, megint -
ablakunkra szemem tekint.

Fehér havon sötét az éj,
konyhából jő illó fahéj...
Kedvem hajlik, mint a bambusz,
téged várlak, Mikulandusz!

2018. november 30

Mixipixi

Mixipixi* ünnepén
ajándékra várok,
neki nincsen akadály:
hegytető vagy árok.

Rudi után megy a szán,
átrepül fölötte,
minden gond és bökkenő
ködbe vész mögötte.

Mixipixi szeret ám,
nem felejt el engem,
a névnapján a dalom
boldogságban zengem.

Vizsgálom az ablakot,
a cipőm kitettem...
A kedvében járok én,
szívem is kifestem.

Így várom a Mikulást,
jöjjön el a reggel,
Mixipixi idejön,
mire a Nap felkel.

Ha elalszom, az se baj,
álom útját járnám...
De amikor ébredek,
tele cipő vár rám!

2018. november 29.


* Gyerekkoromban két unokatestvérem is így hívta a Mikulást.

Árverés

Juhász Magda:
Eladó a csiga háza
c. verse alapján
http://meseles.hu/vers/juhasz-magda-elado-csiga-haza/

Csigaházra licitálnak
tücskök, rákok, bogarak...
Az árverés oly bosszantó,
ha licitet koma rak!
Aki többet ígért, annak
felcsillan a kikelet,
a másik meg azt se tudja,
hogy mennek a hitelek.
Mondom én,
félek én,
elvetik a vadszelet.

A csigaház mégse kelt el,
mert e málé társaság
betegségbe esett, bizony,
támadta a sárgaság.
Ilyet csupán az kaphat el,
aki irigy kutya lett,
s mivel ez így megesett, hát
a csigaház odalett.
Mondom én,
félek én,
vihart kap, ki vet szelet.

A megoldás az lett volna,
ha megnézik, kinek jár;
ki az aki szükségben van,
s ki az, kinek mindegy már.
De nem tette ez a komor,
veszekedő kis csapat,
így aztán a licit végén
jó nagy vihart is arat!
Mondom én,
félek én,
e vihar tán megdagad!

2018. november 24.

Meseország meseútján

Meseország meseútján

páros lábbal léptem.

Aki nekem ezt elhiszi,

nem lehet az ébren.

Erről írtam gyerekmesét,

de nem kellett volna!

Ha olvasná a markoláb,

biztos elhurcolna.

Hogy is hittem, hogy gondoltam,

hogy ily mese élhet,

hogy egy gyermek bölcs fejébe

ez így beleéghet?

Ily buta is csak egy felnőtt,

csak egy melák lehet,

mert ez az út, ez az ösvény

Butahonba vezet.

Meseország meseútja

gyermekszívben éled,

felnőttként ezt nem érthetem,

elsikkad a lényeg.

Így gondolom, s ha nem hiszed,

unokádat kérdezd!

Ő segíthet megfejteni,

hogyan gondold, érezd.

2018. október 20.

Gézengúzok

Egyszer három gézengúz,

kiket papa kézen húz,

kitalált egy csúnya csínyt,

mitől mama újra sírt.

A Mikulás nagy napján,

a tél vize bal partján,

Rudi lábát locsolták,

jégvilágba sorolták.

Paták földre fagyottan,

szánkó jól megrakottan...

Így nem indult a járat,

de volt végső ajánlat:

Jót tett egy kis meleg víz,

– műsoron a telekvíz! –

A kiolvadt patákon

repült szánkós barátom!

A szánkó jól felszerelt,

Rudi pata elszelelt...

Nem lett hiány semmiben,

ajándék lett sebtiben!

De a három gézengúz,

kiket papa kézen húz,

meglakolt a csínyekért –

Sorba álltak rímekért!

2018. október 3.

A „Befagyott paták és az egérfogók" c. mesém alapján.

https://blog.poet.hu/gyereksarok/a-befagyott-patak-es-az-egerfogok