erzsebet10 blogja

erzsebet10•  2019. december 20. 18:34

"Kirándulás"

jönnek az ünnepek

egy állomás a vonat benn áll

az ablakában egy leány 

bár kicsit elszállt 

felette a nyár

integet kiállt 

majd jövök

és tatam tatam a vonat halad

felhő ereszkedik 

hófehér fodros mint 

menyasszony ruha

aztán elfoszlik csak a 

sin marad s a gondolat

vigyen a vonat jó messzire

bele a semmibe

beérni néha egy újabb állomásra

meginni egy kávét

mi erőt ad hogy újra beszálljak

aztán indul a vonat tovább

az ablakon benéz a táj 

havas hegycsúcs felett 

kacsingat a nap felhő

úszik a hósapka alatt

mint az oltár mikor azt vártam jön felém

a hajam fodrozza a szél

s a ruhám mint habos felhő szalad

s kitárva karját vár a nap

tatam tatam a vonat tovább halad újabb állomás 

de még nem érzem hogy ez a végállomás


erzsebet10•  2019. december 16. 20:21

Jerikói rózsák

Jerikói rózsaként élünk itt sok ezren bezárkózva,

sodródva, nyájként pásztort követve.

Ugye az nem lehet, hogy a fájdalom kontúrjai

csak nekem rajzolódnak oly élesen?

Egy odavetett csont ne homályosítsa el szemed!

Látod ugye Te is csak még csodát remélsz, 

mert a mesék varázsa agyadban erősen él.

Valamire vársz, mint Jerikó rózsája esőre.

Talán tudod is mi az mitől életre kelhetsz.                     

És mivel csodák csak a mesékben vannak

neked kell tenned, hogy életben, maradhass!

 

2019.04.26.

erzsebet10•  2019. december 16. 17:16

Halál

Szörnyő az űr a nincs továbbtestet nyel a föld 
s a lélek mennybe száll.






2017.12.

erzsebet10•  2019. december 16. 17:07

Csiki-csuki

Csiki-csuki játékszoba

sarokban unt játék baba.

Játszótársa furcsa madár

néha elszáll, majd visszaszáll.


Párja örül, mikor látja

ha visszajön, megbocsájtja.

Ő is röpül fel magasra

elmondja a holdnak, napnak.


Boldogságát nem leplezi

égig kiáltva hirdeti.

Aztán megint vége ennek

lezuhan a végtelenbe.


erzsebet10•  2018. március 6. 18:19

Édesapám

Kislány voltam oly soká,
míg így szólított jó apám.
Nincs már szó csak néma vágy,
kínzó űr, halk suttogás,
mit téli tavaszban 
szél süvít a résen át.
Szobámban körbe jár, megölel,
mint egykor szerető Édesapám.
Hallom benne utolsó sóhaját,
mellyel karomból menybe szállt.


2017.12.30


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom