erzsebet10 blogja

Gondolatok
erzsebet10•  2024. október 5. 16:50

ősz

Betakarja köd a tájat, 

mint menyasszony arcát fátyla.

Rejtélyes lesz közel s távol

oda lesz a nyári mámor.


Fecskék gólyák már elszálltak 

itt maradtak fák a házak.

Néznek ránk, mint csupasz vásznak

miről lefolyt nyár varázsa.


Hűvös lesz a hamar sötét

kandallóban száraz fa ég.

Felmelegít, másként látunk

szebb lesz az ősz a világunk.


Pohár borral összebújva 

a parázson elbambulva.

Emlékezni ifjúságra, 

szerelemre, boldogságra.


Elfeledni sok-sok ráncot 

az elfolyó ifjúságot.

Deresedő hulló hajat

nehezedő végtagokat.


Nem gondolni télre, fagyra

az elmúló szép tavaszra.

Hisz nyár tüze bennünk izzik

lelkünk ifjú nem öregszik!

erzsebet10•  2024. május 15. 10:52

Erő

Szembe fordulok magammal

meghajlok levett kalappal.

Utamon túl sok volt a kín. 

Acélburkot nevelt a szív!


Tátongó mélység felett

testemből hidat teszek.

Átkelek rajta akkor is, 

ha lehúzna tüskés inda mind!


Orkánok süvítő erdejében

testem vitorlaként feszül

hegyek, tengerek erejével.

Pedig meghaltam legbelül.


erzsebet10•  2024. február 11. 11:37

Jövő

Elfáradtam nincs több panasz

az életem messze szaladt.

Ne félek attól mi eljő,

féltem azt ki itt majd felnő.

 

Lesz e nekik boldog élet,

vidám kacaj gyermekévek?

Mi vár arra ki még gyerek

vajon ők majd felnőnek e?

 

 Vágynak e majd napsütésre,

tavaszt hozó langyos szélre?

Gyümölcstermő forró nyárra,

erdőt festő őszi tájra?

 

Várják e a téli havat

rajzolnak hó angyalokat?

Vagy az atom és a gépek

megölik a jövő képet...

erzsebet10•  2023. november 18. 15:25

Őszi magány

sötét ködös hajnal utcai lámpák fénye jelzésszerű

járdán fagyos avar csillan néhány kémény pipál

köd nyomja le fojtón a nyújtózó ködparipát 

sötét ablakok mint nagy szemek

mögöttük itt-ott vackában fázik a magány

s a néma fagyos éjben szeretetért kiált 

ám a hang elszáll köd sem akadály

nem hallja senki sem e fájó imát

csend felel mint minden éjszakán

lassan az égen fény dereng  beindul az élet

reccsen az avar gyors léptek alatt

ablakok mögött fények oszlik a köd

s a füstparipák szabadon szállnak az égbe

csendesül a magány míg van feladat

úgy érzi tartozik valahová...


erzsebet10•  2023. október 18. 10:42

Múló idő

A napod már a horizont alján ragyog,

néha felrémlenek életedből lapok.

Sokat tapasztaltál átgondolod újra.

Vajon mai eszemmel hogyan is volna?

Változni nem fog az, ami már elmúlt,

de ha tanultál Te változtál, akkor.

Mindegy hogyan történt, ami már elszaladt  

tanítód volt egykor, mint az iskolapad.