erzsebet10 blogja
Gondolatokősz
Betakarja köd a tájat,
mint menyasszony arcát fátyla.
Rejtélyes lesz közel s távol
oda lesz a nyári mámor.
Fecskék gólyák már elszálltak
itt maradtak fák a házak.
Néznek ránk, mint csupasz vásznak
miről lefolyt nyár varázsa.
Hűvös lesz a hamar sötét
kandallóban száraz fa ég.
Felmelegít, másként látunk
szebb lesz az ősz a világunk.
Pohár borral összebújva
a parázson elbambulva.
Emlékezni ifjúságra,
szerelemre, boldogságra.
Elfeledni sok-sok ráncot
az elfolyó ifjúságot.
Deresedő hulló hajat
nehezedő végtagokat.
Nem gondolni télre, fagyra
az elmúló szép tavaszra.
Hisz nyár tüze bennünk izzik
lelkünk ifjú nem öregszik!
Erő
Szembe fordulok magammal
meghajlok levett kalappal.
Utamon túl sok volt a kín.
Acélburkot nevelt a szív!
Tátongó mélység felett
testemből hidat teszek.
Átkelek rajta akkor is,
ha lehúzna tüskés inda mind!
Orkánok süvítő erdejében
testem vitorlaként feszül
hegyek, tengerek erejével.
Pedig meghaltam legbelül.
Jövő
Elfáradtam nincs több panasz
az életem messze szaladt.
Ne félek attól mi eljő,
féltem azt ki itt majd felnő.
Lesz e nekik boldog élet,
vidám kacaj gyermekévek?
Mi vár arra ki még gyerek
vajon ők majd felnőnek e?
Vágynak e majd napsütésre,
tavaszt hozó langyos szélre?
Gyümölcstermő forró nyárra,
erdőt festő őszi tájra?
Várják e a téli havat
rajzolnak hó angyalokat?
Vagy az atom és a gépek
megölik a jövő képet...
Őszi magány
sötét ködös hajnal utcai lámpák fénye jelzésszerű
járdán fagyos avar csillan néhány kémény pipál
köd nyomja le fojtón a nyújtózó ködparipát
sötét ablakok mint nagy szemek
mögöttük itt-ott vackában fázik a magány
s a néma fagyos éjben szeretetért kiált
ám a hang elszáll köd sem akadály
nem hallja senki sem e fájó imát
csend felel mint minden éjszakán
lassan az égen fény dereng beindul az élet
reccsen az avar gyors léptek alatt
ablakok mögött fények oszlik a köd
s a füstparipák szabadon szállnak az égbe
csendesül a magány míg van feladat
úgy érzi tartozik valahová...
Múló idő
A napod már a horizont alján ragyog,
néha felrémlenek életedből lapok.
Sokat tapasztaltál átgondolod újra.
Vajon mai eszemmel hogyan is volna?
Változni nem fog az, ami már elmúlt,
de ha tanultál Te változtál, akkor.
Mindegy hogyan történt, ami már elszaladt
tanítód volt egykor, mint az iskolapad.