Őszi magány

erzsebet10•  2023. november 18. 15:25  •  olvasva: 146

sötét ködös hajnal utcai lámpák fénye jelzésszerű

járdán fagyos avar csillan néhány kémény pipál

köd nyomja le fojtón a nyújtózó ködparipát 

sötét ablakok mint nagy szemek

mögöttük itt-ott vackában fázik a magány

s a néma fagyos éjben szeretetért kiált 

ám a hang elszáll köd sem akadály

nem hallja senki sem e fájó imát

csend felel mint minden éjszakán

lassan az égen fény dereng  beindul az élet

reccsen az avar gyors léptek alatt

ablakok mögött fények oszlik a köd

s a füstparipák szabadon szállnak az égbe

csendesül a magány míg van feladat

úgy érzi tartozik valahová...


Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

erzsebet102023. november 21. 12:18

@S.MikoAgnes: Köszönöm kedves Ágnes!

erzsebet102023. november 21. 12:17

@csillogo: Köszönöm szépen Marika!

S.MikoAgnes2023. november 19. 13:32

"csendesül a magány míg van feladat
úgy érzi tartozik valahová..."

Így igaz drága Erzsike!
Nagyon jó versedért gratulálok és szépséges neved napján sok-sok boldogságot
kívánok hatalmas öleléssel: Ági
Édesanyám is Erzsébet volt.....

csillogo2023. november 18. 19:30

Szép gondolatok - tetszett nagyon kedves Erzsébet!
Boldog névnapot kívánok!