erzsebet10 blogja

A napod már a horizont alján ragyog,

néha felrémlenek életedből lapok.

Sokat tapasztaltál átgondolod újra.

Vajon mai eszemmel hogyan is volna?

Változni nem fog az, ami már elmúlt,

de ha tanultál Te változtál, akkor.

Mindegy hogyan történt, ami már elszaladt  

tanítód volt egykor, mint az iskolapad.

Halk hegedűszót hoz a szél az éjszakába.
Selymes hangja puha sálként jár lelkem zugába.
Mennyi érzés van egy fában, ha szívvel húzza
társa, a hegedű lelke előjön bentről, feledkezve
mindenről, behunyom szemem, az élményt beengedem.

Érzi a szépet a természet is, csatlakozik
a tücsökhad, békák regimentje társul szegődik.
Érzéki, kámforos, pajkos szél játszik a levéllel.
Szétrebbentek a felhők, az összhatás tökéletes,
Csillaglámpák ragyogják be e földi színteret.

Mint egy bájos mesében az árnyak, mind tündék,
zene ritmusára tüll ruhájukkal a füvet fésülték.
Kicsi manók körbeülnek, örömükben bukfenceznek.
Hegedű halkul, elfáradt vonó álmodja álmát.
Lassan egy felhő lekapcsolja a csillaglámpát.

Útra kelünk. Megyünk az Őszbe,

Vijjogva, sírva, kergetőzve,

Két lankadt szárnyú héja-madár.

Új rablói vannak a Nyárnak,

Csattognak az új héja-szárnyak,

Dúlnak a csókos ütközetek.

Szállunk a Nyárból, űzve szállunk,

Valahol az Őszben megállunk,

Fölborzolt tollal, szerelmesen.

Ez az utolsó nászunk nékünk:

Egymás husába beletépünk

S lehullunk az őszi avaron.

                                  - Ady Endre -

Sok eső esett.

Szerelem, olyan csodálatos e szó!