erzsebet10 blogja

Mint délibáb messzi rónán,

 árnyalak az esti tónál.

Felvillanó fény az éjben,

hullócsillag fenn az égen.

Téged látnak minden percben

fájdalommal a szívemben.

Becsapom én saját magam,

közben az idő elszaladt.

Elfáradtam itt a vége

nem hiszek már a mesében.

 Hagyom megöljön a bánat,

talán az ég engem választ !

Felkészültem jegyességre

 gyere, halál kaszálj végre!

Tiéd leszek, senki másé

 ne sirasson engem násznép!

Csillagszegett éjszakában,

ballag lelkem egymagában.

Körül ölel a néma csend

lelkem húrja tönkrement.

Elmélázok a világról

a régmúltról és a máról.

Rózsa illat érzem finom

tövise szúr, vérem csorog

Fölém hajol a pillanat.

Átkarol egy fényes alak.

Letöröli hulló vérem

felemel a messzeségbe.

Rózsa illat, selymes fények

nincs már tövis nem hull vérem.

Feledésbe tompul létem,

egyszer itt volt el ment végleg…

Szörnyő az űr a nincs tovább testet nyel a föld 
s a lélek mennybe száll.






2017.12.

Kislány voltam oly soká,
míg így szólított jó apám.
Nincs már szó csak néma vágy,
kínzó űr, halk suttogás,
mit téli tavaszban 
szél süvít a résen át.
Szobámban körbe jár, megölel,
mint egykor szerető Édesapám.
Hallom benne utolsó sóhaját,
mellyel karomból menybe szállt.


2017.12.30

Egy állomás hol az ember massza ki- bejár
van, ki siet és van, ki vár nem  nézik egymást.


Az állomáson egy fiatal leány
bőre hamvas, mint a barack éj-fekete
haja megcsillan a fényben most a szél
játszik vele éppen. Ruhája is sötét 
mint a haja színe feltűnő jelenség,
de nem csak szépsége a szeme az mi vonzza
a tekintetet. Csak néz előre s mereng
a semmibe szemében gyöngy csillog,de 
még  pihen, aztán egy nagyot sóhajt
s kiszakad belőle- Miért? - és ezzel
elszakad, a szál a gyöngy legördül arcán
ott mély nyomot váj. Ő rázkódva zokog
néhány ember megáll, van, aki kérdi:
- Mi bánt? - még a nap is mintha kérdezne
megcsillan arcán rajzol a gyöngyre szivárványt.
Ő azonban valahol máshol jár, nem felel
senkinek csak a fájdalma van vele
kitudja mi az, mi elindította ezt.
Csak Ő meg a jó Isten a tudója ennek
a sok könnynek hol fakad forrása.
Ekkor egy férfi ki bejött észrevétlen
oda lép kissé meggörnyed szemében
bánat ég és megfogja féltőn a leány kezét: 
- Édes kicsi lányom ne sírj!
Édesanyád is ezt szeretné!-
Látszott a lány a merengésből
visszatér, felemeli fejét könnytől
csillogó szemével fájón tekint felé.
És csendben ennyit mond szinte súgva:
Tudom Apám, de MIÉRT!- és az emberekben 
ekkor összeállt a kép,s néhányuknak 
szintén fura fény jelenik meg szemében
és fájó szorítást éreznek a szívükben...


A pillanat számukra véget ért és folyik 
tovább az emberáradat ki és befelé.


 2015.07.28.