erzsebet10 blogja

és

akkor

valami

egy hazugság

szívem ajtaján

benéző napsugár

fellángoló ifjúság

ígéret karácsonyi nász

lelkem selymes fénnyel mennybe szállt

futótűzként el is égett minden

hazugságot hazugsággal tetéz

egy nap volt a világ jött a gyász

szétfoszló ígéret vége

temetem mi már másé

megalázó szándék

hiszi hogy játék

meg se bánó

megkínzó

fájó

ő

nyugalomra vágysz mondod

aztán egyszer csak túl sok

a mindig ott van léte

idővel idegessé tesz

Te magad sem tudod mi ez

valójában csak képzelet

mit elfúj holnapi szél 

és újra az űr a valami

hiánya nem akarod tudni 

de minden hiába

az egyedüllét súlya

rád telepszik újra

ezt én is tudom

hisz utunk azonos

és nem segít egy újabb 

préda fajdkakas dürögés

egy idegennel az ágyban

csak múló röpülés

reggeli csalódás

szörnyű ébredés

mert nem az kit vártál

és tettél talonba

képzelet szárnyán

idézed a múltat majd

rá kell jönnöd ezt 

jól el szúrtad

mert ami volt 

az már nem jön vissza

közös emlékek jövőnk titka

mit hordozunk míg élünk

s néha simogatón felidézünk...

Penészes csend a lelkekben

régen ott lakozik benne.

Rideg megtorpant félelmek

rabbá tett fájó érzelmek.

Hamis szavak "igazsága"

népnek gyomra ezt kihányja.

Magyar, mert ide született 

bűnéért most megfizetett.

Nincs már háza nincs munkája

csak adóssága számlája.

Kapaszkodik, mind hiába 

földbe nyomják kamatlábak.

Összegyűjti, kis erejét, 

búcsút int, könny mossa szemét.

Elhagyja-e kis országot

máshol sző egy újabb álmot...

2016.02.

Tünékeny téli szépség

poros üvegpalettán.

Jégkirálynő festette

múlékony csalfa csoda.

Gyorsan illanó röpke

tovatűnő látomás.

Pirkadati napsugár

kínál neki csillogást.

Aztán lefolyik csendben,

ahogyan festő vásznán

megszaladt vizes festék.

Végül elszáll a térben,

mint éjszakai álom

reggeli ébredésben.

2017.03.22.

Egy elszalasztott pillanat,

egy félreértett gondolat.

Vágyódás az éj alatt 

megszokott vagy új alak.

Test a testnek temploma

szívverések ritmusa.

Agyadban a gondolat

őrzi még az álmokat.

Felvillan egy villanás 

fülledt nyári éjszakán.

Záport síró kövér felhők,

simogató enyhe szellők.

Csonthéjba bújt régi emlék

valóság volt, nem olyan rég.

Jelen kapujában állva 

kérdőn nézek a világra...