erzsebet10 blogja

Van, hogy feledem valódi életkorom,
utcán énekelni lenne hangulatom.
Kavicsot rugdosni, fél lábon ugrálni,
durcás képet vágni, ugróiskolázni.


Mikor már indulna lábam ugrálásra
jön egy gyermek -Csókolom néni!- kiáltja
Elszégyellem magam számra mosoly szalad,
bizony-bizony ez nem illő egy néninek.


Példát kell mutatni, fogd vissza vágyaid!
És tovább fut a gondolat, miért is ne!
Úgy éljek, miképpen a világ elvárja?
Mért ne tegyem, ahogyan kedvem kívánja?


Kacsintok egyet a gyermekre pajkosan.
Kavicsot rúgok, száll a kő a lakkcipő.
Nevetek fél lábon ugrálok, dúdolok,
pár pillanatra csintalan gyerek vagyok.

- Kár - mondta a dölyfös varjú gúnyosan.

Majd lenéző pillantást vetett csúfosan.

Már röpült volna az ablakon, vakon

közben hátra nézett az ostoba barom.

Ám még Ő gúnyolódott s okoskodott,

valaki nehogy baj legyen szorgoskodott.

Szépen csendben becsukta az ablakot.

Így varjúnk nyert egy újabb tapasztalatot.

Bizony könnyedén bevered pofikád,

mikor csőröd nem követi a logikát.

Hebehurgyán farkad felé jár a szád,

blamázs ne érjen csőröd előre nézzen!