erzsebet10 blogja

Bekuckózom hozzád kedvesem

szívdobogásod altatóm legyen.

Ölelésed védjen, mint madarat fája

lassan nyugvó lelkem fátyolruhája.

Simogasd hajam, mint enyhe szellő

becéző szavakkal mesélj álomfelhőt.

Kuckód melegében majd elszunnyadok

álmaimban a Te hercegnőd vagyok.

Magas vár tornyából figyelem lovagom.

Selyemkendővel intek,- itt vagyok-!

Te űzöd, lovad mi tajtékzik nagyon,

majd hercegnőd karodba zárhatod.

Összeforr a szánk s vele a lélek

minden percét megőrzi emlékem.

Az álomból lassan feleszmélek,

lovagom elszállt a messzeségbe.

Érzés tombol, mint vad paripák

belülről rág, mint szú a fát.

Nyakig ér a tél és messze a nyár

fájdalom röpülj égig, mint sasmadár!

Most szeress, ne állíts fel képletet.

Szorítsd meg két kezem légy velem.

Őszintén mond, hiányzol, gyere

hallom eltávolodó  léptedet.

Ezután kinek mesélsz majd csodát?

Kit látsz, mikor csendesül a vágy?

Őrjít a kopott üres nászágy.

Érzed, a szó súlyát-mit kimond a szád?

Érzés tombol, mint vad paripák

belülről rág, mint szú a fát.

Nyakig ér a tél és messze a nyár

fájdalom röpülj égig, mint sasmadár.

2019.01.02.

Az első randevúnk januári estén

izzott a levegő, szél simogatott enyhén.

Mintha számunkra készült volna e festmény

nekünk csillog Pest fénye súgta elmém.

Úgy éreztem akkor a fény tart tenyerében

nem éget, lassan ringat fénytengerében.

Úszok, ahogyan hajó dunai hullámban

mint ficánkoló halak kellemes sodrásban.

Minden eltűnt körülöttem csak lebegtem

végleg elvesztem szemedben csak fecsegtem.

Közben a szavakat izgulva kerestem,

szórakozott kamaszlányként repestem.

Rövid séta és ledőltek a gátak

mozdulataink természetessé váltak.

Egyre szorosabbá szövődtek kusza szálak

végül csókkal pecsételődtek vágyak.

Felejthetetlen csodálatos este

szeretnék ismét visszamenni Pestre!

Átélni újból közös élményünk varázsát

januári fények tündöklő csodáját!

2016.12.18.

Vajon szeretsz-e még?
Mint azon a pesti téli estén
mikor ünnepi fények villogtak
hullámzó Duna fodrain csillogtak.


Vajon szeretsz-e még?
Mint mikor forró csókod arcomra
lehelted,kezem félve kerested
remélve nem szabadkozom, hagyom.


Vajon szeretsz-e még?
Most mikor lemenő nap égeti
szemed, szíved vajon értem ég-e?
Már nem az vagyok ki voltam régen.


Vajon szeretsz-e még?
Már illúzió akkori énem.
Szemedben halványulnak a fények.
Látom, keresed okát nem érted.


Vajon szeretsz-e még?
Elfáradtam harcolni teérted,
lehet nincs értelme a miértnek.
Mert agyadban hamis képek égnek.


Vajon szeretsz-e még?
Látnod kellene nem csak nézned,
ezek a képek gyorsan hasadnak,
széthullnak álmod semmivé lesz.


Vajon szeretsz-e még?
Kérdezem magamtól a választól 
félek.  Hiszen te nem engem szeretsz
csak egy régi megfakult emlékképet.


2016.02.

Harcolunk egymásért, míg meg nem kapjuk.

Harcolunk egymással, önmagunk becsapjuk.

Szeretünk forrón, féltőn, szerelemmel.

Szeretünk izzadva, ösztönből, keményen.

Veszekszünk játékos bájjal, huncutsággal.

Veszekszünk kemény szavak csattanó erejével.

Gondolunk egymásra mindig melegséggel.

Gondolunk egymásra dühvel, haraggal, gyilokkal.

 Próbálsz feledni szebbekkel, jobbakkal.

Próbálsz feledni, de mindig Őt látod!

Harcolunk egymásért, míg meg nem kapjuk.

Harcolunk egymással, önmagunk becsapjuk.