erzsebet10 blogja

Lidércek táncolnak, életek lapjain

kegyetlen fényükkel égetik napjaik.

Kóborló szellemek köröttük egy tucat

sötétbe keresnek a kivezető utat.

 

Tündérek szenvednek szívek börtönében

régen volt életek kérnek menedéket.

Kígyók hada kúszik álmaik mélyében

börtön falak állnak gondolat elébe.

 

Cipelni a terhet vajon meddig lehet

mikor lesz, ki kiáll, mondja,- elég legyen!-.

Egy helyről jövünk, egy felé megyünk,

jogunk van hozzá hogy boldogok legyünk!

 

Mikor jön, jobb világ a régi helyére

mikor tűnnek, el kik csak henyélnek?

Karmaiktól meddig vérzünk e kelepcében

meddig várunk még ember vagy Isten jelére?

 

Sok új gazdag tapos szegénység lelkébe

pedig rajtuk lépdelt még a célt elérte.

Kivágni a dudvát a légkisebb gyökérig

tudják meg jobb, ha a népet félik!

 

Elengedni mindent szakadék mélyébe

hulljon, le a sok seb törjön össze végre!                                                          

Lehullik a béklyó szabad lesz a lélek,

felrepül, mint sas szikla peremére.