emonye blogja

Az öcsémtől elköszöntem, ugyanis nagy illatfelhő közepette, sejtelmes mosollyal az arcán elment egyet kikapcsolódni, szórakozni itthonól.Menjen is ez a rendje most fiatal… De mikor ugyan azon a délutánon a hugi is közli velem, hogy elmegy lógni a barátjával, nem tudom miért, de nagyon sziven ütött

Én a helyzetemből kifolyólag nem nagyon járok el hazuról, sőt fiatalok közé még ugyan nem.

Leeresztett orral kérdem az ajtón kisétáló húgomtól, hogy ez vajon miért van, így hogy én mindig maradok ?

Ő vissza néz, kérdő szemeivel, együtt érzőn és egy költői kérdéssel, válaszol

Talán az én hibám?

Én halkan csak ennyit jegyzek meg : Nem tudom, hogy kié…?

Felhúztam a gyűrűdet, mit mostanában nem használtam, mert van két arany és gondoltam a tiedet, hanyagolom kicsit. Ugye ezüst a tőled kapott? Jobb lesz az összhatás-véltem. És aztán elmentél…Fájt. A hiányod még jobban. Üres lett minden. És egy napon megpillantottam a kezemet, rajta a két gyűrű, melyek közel sem voltak olyan összhangban, amilyenben hittem, miután  a tied lekerült mellőlük. Azonnal te jutottál eszembe. Sajogva éreztem hiányod és akkor jött az ötlet. Felteszem a gyűrűt! És feltettem. Azóta ha ránézek mindig te jutsz eszembe rola, mert olyan mintha általa velem lennél. Most is hiányzol, de legalább van valamim, ami rád emlékeztet.

Többé nem veszem le sosem, hogy ha távol vagy, hiányod ne tudjon sajogni.

Remélem én is eszedbe jutok majd, ha kezeden végignézel, igy az a fránya messzeség közelölel

majd minket…

   - Mikor már még nincs időtlenség és az állandóság is futva, rohan fel s alá, akkor az egyébként, csak átsuhanó délelőtt, amely rám köszönve gyorsan tovaillan, most nem ezt teszi.Gyengéden a karjaiba zár, Majd lassan, nagyon lassan becézve szeretgetni kezd.Kebelén nyugszik fejem, és ahogy suttogva imád átélem vele az időtlenséget….Végül elenged, de azt is csak azért teszi, mert felcsendül a déli harangszó harangjának hangyja és távol űzi őt.. 

Láttalak álmomban, amelyben,

Benne feküdtél egy kehelyben,

Meztelenül.

A kehely tiszta volt, átlátszó,

Fénye pedig testeddel játszó,

Szüntelenül.

Felizzott étvágyam parazsa,

Csábitott testednek gusztusa,

Nagyon.

Rájöttem te, leszel a desszertem,

És fagyiként szerviroznak nekem,

Forró.

Te csak néztél, mint egy édes süti,

Közben szívem percenkén a százat üti,

Robogva.

Lehunyt szememet tágra nyitottam,

Kelyhes fagyi csücsült előttem, s majszoltam,

Mosolyogva…