A gyűrű

Felhúztam a gyűrűdet, mit mostanában nem használtam, mert van két arany és gondoltam a tiedet, hanyagolom kicsit. Ugye ezüst a tőled kapott? Jobb lesz az összhatás-véltem. És aztán elmentél…Fájt. A hiányod még jobban. Üres lett minden. És egy napon megpillantottam a kezemet, rajta a két gyűrű, melyek közel sem voltak olyan összhangban, amilyenben hittem, miután  a tied lekerült mellőlük. Azonnal te jutottál eszembe. Sajogva éreztem hiányod és akkor jött az ötlet. Felteszem a gyűrűt! És feltettem. Azóta ha ránézek mindig te jutsz eszembe rola, mert olyan mintha általa velem lennél. Most is hiányzol, de legalább van valamim, ami rád emlékeztet.

Többé nem veszem le sosem, hogy ha távol vagy, hiányod ne tudjon sajogni.

Remélem én is eszedbe jutok majd, ha kezeden végignézel, igy az a fránya messzeség közelölel

majd minket…