emonye blogja

(Bye Alex kedvesem című dala ihlette)

 

Az én fekhelyem egy olyan ágy, melyet

Álompárnák bélelnek

Körbefon selyem paplan

Ott áll fenn egy csendhegyen

Az én fekhelyem

Ő az én fekhelyem

 

Az én fekhelyem egy olyan ágy, melyen

Csillagocskák táncolnak

Hold csókol rá fényeket

Huncut álmok kacagnak

Az én fekhelyem

Ő az én fekhelyem

 

Az én fekhelyem egy olyan ágy, melyet

Őrző angyalok védnek

Hajnal bíborán pajkos szellő leng be

Ettől más a fekhelyem

Az én fekhelyem

 

 Az én fekhelyem tele kényelemmel

Altatódal nyikordul

Kész harcot vívni gonosz szellemekkel

Így nyugtat meg csendesen

Az én fekhelyem

 

Mert nekem nincs más ágy,

Csak a fekhelyem, az én fekhelyem

Ő Ringat már

Aludj édesen, aludj édesen

Mert pille párna vár

Az én fekhelyem, az én fekhelyem

Úgy ringat már

Aludj édesen, aludj édesen

De hamar…

 

 

 

Finom eledel a főtt pityóka

Mellé káposztalé az itóka

Nálunk a burgonya székely kenyér

Arannyal, ezüsttel jócskán felér

A jól bevált hagyományos minta

Reggelire krumpli palacsinta

Habos burgonyapüré ebédre

Szedj belőle magadnak kedvedre!

Szalma pityóka lesz a vacsora

Bizony megéhezünk mi akkorra!

Burgonyát eszünk este és reggel

Mit nap melege, hűs eső érlel

Tiszteletére bált is rendezünk

Ahol pityókatokány a menünk

A termésért zengő hálát adva

Keserűséget, bút hátrahagyva!

 

Utó írat:

A pityóka olyan étel

Gyomrunk vele hamar bétel’

 Sülve, főve krumplit eszünk

Még a végén krumplik leszünk!

Elültetjük, majd kiássuk

Álmunkban is csak azt lássuk

Pityókás zsák, pityókás férj

Éhség ellen pityókát kérj!

 

 Egy hangya így sóhajt

Neve Trisztán

Lovagolni óhajt

Egy gilisztán

Ez a vágy hajtotta

Őt csak pusztán

Ügessen ló módra

A gilisztán

Mivel nem látott ő

Elég tisztán

Nem tudta, nincs sörény

A gilisztán

Hátán ide- oda

Csúszott Trisztán

Míg verejtékcsepp ült

Kis bajuszán

A „nyereg” síkos volt

Nagyon aztán

Kapaszkodó sem volt

A mihasznán

Nem figyelt eléggé

Csusszant Trisztán

Most a porba bele

Benne úszván

Elmerengett hát nagy

Búsan Trisztán

Soha többé nem ül

Már gilisztán…

Minden reggel pirkadatkor

Kakas kukorékolt hatkor

Az udvarban, szép tarajos

Kotkoda szerint hóbortos

 

Szemrevaló is lett volna

Ha rá igent mondott volna

Nem volt ő a tyúkok szépe

De nagy, ámbár az igénye

 

Más tyúknak rég volt már párja

Útját magányban ő járja

Ám a szomszédban kapirgált

Egy kakas, most előtte állt

 

Micsoda példány!- Rikkantott

E kakas eddig hol lakott?

Tyúkeszével nem fogta fel

Tyúkszemén hályog terült el

 

Farktolla szivárványos volt

Csőrén sem látszott morzsafolt

Kakasszóval üdvözölte

Bánatát mesélni kezdte:

 

Messze megy most kapirgálni

Mert itt nem tud sztárrá válni

Oda, hol esély van arra

Karrierjét megcsinálja…

 

Nem fog onnan hazatérni

Késő volt már marasztalni

Hamarabb ráfigyelt volna

Tyúkólban most nem búsulna…

 

Úgy véli a keselyű

Hogy a halott hús keserű

De finom, hát mással meg nem ossza

Előbb egymaga jól megfossza

 

Úgy véli a keselyű

Halott prédát fogni egyszerű

Először más vadássza le

Aztán majd elveszi tőle

 

Úgy véli a keselyű

Csak így élni nagyszerű

Eszi az elhullott dögöket

S rója a szavannán a köröket.