emonye blogja

Személyes
emonye•  2012. február 19. 22:39

Minden nap egy nyomot hagyva

Utálom, hogy felkelek és

 Csak, úgy vagyok

Szükségem van rá, hogy tudjam

Nyomot hagyok

 

 De minden áldott napon csak

Egy pindurkát

Hogy játszani lássam benne

A malackát

 

 Hogyan cirógatja a pajkos

Szellő végig

S miként nő a nyomomban

 A bab égig

 

Hogy követve engem az új

 Nemzedék, majd

Megízlelhesse a múltat

Hol új tő hajt…

 

emonye•  2012. január 16. 20:18

Pozitív élmény



Buszon ülve utaztam épp
Valaki megszólalt- ekképp
Segíthetek?

Pozitív sokk-ként értem meg
Amikor kinyúlt értem egy
Segítő kar

Fiatal férfi mosolygott
Szeméből meleg sugárzott
Karon fogott

Nem volt nehézkes leszállni
Örömtől tudnék most szállni,
Hogy átéltem

Egy ilyen pozitív példát -
Van út nem csak közönyön át-
Kinyújtott kéz

Magától értetődően
Akad olyan, ki segítsen
Gátat törve

Egymásért vagyunk a földön
E napon rájöttem rögtön
Ez szív-öröm!

emonye•  2011. július 13. 14:20

Vagyok

Mindenségben kevéske

Lyukban a kis egérke

Csepp az óceán mélyén

Porszem a Föld féltekén

Zivatarban a villám

Tenger ölén egy hullám

Versben újjászületés

Bánatban csöpp, nevetés

Mély hallgatásban a szó

Fűszeres ízben a só

Soraimban örökség

Voltomban egyszerűség

Lüktetés az erekben

 Cikk az egész kerekben

Isten kertjében virág

Romokból épült világ

Vagyok…

 

 

 

 

 

 

emonye•  2010. szeptember 21. 10:28

Nagymamámra emlékezve

Volt valaki, kit nagyon szerettem

De már nincs velünk, elvesztettem

Azt a kedves szívét nem feledem soha

Az élet lehet bármilyen mostoha

Őszülő haját, melyet kontyba fogta

Szelíd, meleg arcát, melyet a nap is beragyogta

Szeme volt a jóság, őszinte csillogás

Érzékeny lelkében sok volt az aggodás

Gyerekei, unokái iránt végtelen volt szeretete

Tele volt féltéssel, aggódással az ő arany szíve

Ha valami fájt nekem velem szenvedett

Ha boldognak látott ugyanúgy örvendett

Sírt, ha sírni látott, megvigasztalt, ha valami bántott

Arca sugárzott melybe az idő jócskán beleszántott

Mosolya gyengéd volt melyet felém árasztott

Élénken él bennem e sok szép emlék róla

Próbálok nem gondolni a rosszra csak a jóra

Mert ő egy jó lelkű asszony volt

Ha valami bántotta nem nagyon szolt

Már tíz éve az égből figyeli lépteinket

És hogy az élet szép arra sugall minket

Tovább kell, menjünk s éljük életünk…

De vele elveszett valami, örökre belőlünk

Legyen mindig boldog a mennyekben

Maradjon meg emléke mindannyiunk szívében

Ő nem más, mint az én drága, jó nagymamám

Aki már rég az égből mosolyog le rám…

 

 

 

emonye•  2010. szeptember 18. 14:28

Küszöbén a huszonhatnak

Küszöbén a

Huszonhatnak

Csodás álmok

Meg nem hatnak

Nem tulajdonítok értéket a hatnak

De a hét végéknek igen, mert izgatnak

Fizikális

Jólétem nincs

Nem normális

Hogy nincs e kincs

 

Szellememmel

Szárnyalhatok

Nekem szín kell

Árnyalatok

Nélkül: piros, sárga, kék, zöld, mint e nagy Föld

Hol élek, félek, mert nagy méreteket ölt

A pusztítás

Világ végét

Azt szajkózzák

             S világbékét…          

 

Lelkem étke

A verselés

Létem vétke

Menekülés

 A világtól, magamtól s más világától

Félek a gubómba rekedt pillangótól…

Nem sokára

Hópehely hull

Tortán gyertya

Huszonhat gyúl…

 

Ezüst fényt szül az első pár szürke hajszál

Elmélkedésemben életem titka száll…

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom