Az én hibám?

Az öcsémtől elköszöntem, ugyanis nagy illatfelhő közepette, sejtelmes mosollyal az arcán elment egyet kikapcsolódni, szórakozni itthonól.Menjen is ez a rendje most fiatal… De mikor ugyan azon a délutánon a hugi is közli velem, hogy elmegy lógni a barátjával, nem tudom miért, de nagyon sziven ütött

Én a helyzetemből kifolyólag nem nagyon járok el hazuról, sőt fiatalok közé még ugyan nem.

Leeresztett orral kérdem az ajtón kisétáló húgomtól, hogy ez vajon miért van, így hogy én mindig maradok ?

Ő vissza néz, kérdő szemeivel, együtt érzőn és egy költői kérdéssel, válaszol

Talán az én hibám?

Én halkan csak ennyit jegyzek meg : Nem tudom, hogy kié…?