emonye blogja
GondolatokAgy
Agy
Kihagy
Elég nagy
Baj az ha lefagy
Mert senki nem vagy
Nélküle, csak varangy
Egy mosogató rongy
Nehogy igent mondj!
Rossz: óvakodj!
Gondolkodj!
Most, hogy
Légy!
"Hol áll a haláll"
Hol áll a halál?
Ott a hátad mögött
Folyton kaszál
S uralkodik a lét fölött
Hol áll a halál?
Szorosan melletted
Füledbe kiabál
Ezt tetted, meg tetted!
Hol áll a halál?
Épp a szemedbe néz
Lelket kunyerál
Jéggé ölel a csont kéz...
Új élmény
Kint a kertben üldögélt Bicebóca az öreg almafa ágai alatt, melyek oly sokat tudtak róla és érzései milyenségéről is. A tavaszi napfény arcán játszott ezernyi szikráival megcirógatva és egyben nógatva arra,hogy tavasszal a reményeink vágyaink is meg kell, hogy újuljanak, erősödjenek . Olvasott buzgón belemerülve a betűk csodálatos nyugalmat árasztó világába. Mindegy, hogy mit, csak olvasson, mert így más világokba is belekukkanthat, belekóstolhat kicsit és addig a külvilág megszűnik, a szürke megszínesedik. El is volt egymagába így egy darabig. De mintha most egy hangot hallana, amelyik a nevét kiáltja, Hahó! Hahó…!Hátranéz és ott egy rég nem látott, de jól ismert arc Férfiarc, kipirult és felé mosolyog gondűző tekintetével. Heló!- köszönti Bicebóca meglepetten, mert csak úgy ez a személy nem szokott eljönni hozzá. Szó, szót követett és kiderült, hogy a reggeli kocogását végezte az illető, megszomjazott útközben, meglátta, hogy kint üldögél ő és bement azzal az ürüggyel, hogy kérjen egy kis vizet, de közben, ahogy beszélt abból látni lehetett az őszinte érdeklődést irányába. Legalábbis, Bicebóca ezt érezte ki a szavaiból és a lelke mélyén tudta, igaza van. Ez tudat végtelen boldogságözönt árasztott rá, ami kitartott egészen a nap végéig, mélabúját örömmámorrá változtatva. Így lett a zord hétköznapból útravalóul meleg szívpogácsa.
Ugye mi jó haverok vagyunk?
Történt egyszer hogy Bicebóca a történet főhőse egy lányka húszas évei közepén járt már, amikor odament látogatóba az egyik ismerőse (férfi) akivel nagyon jókat beszélgettek azelőtt és most is. Kedélyesen elkezdődött ismét a beszélgetés Bicebóca a fiú ölébe huppanva fesztelenül kacarászott, mígnem meghallotta azt a mondatot a férfi szájából hogy „ugye mi jó haverok vagyunk?” A beszélgetés ugyanabban a könnyed stilusban folytatódott tovább, de valami Bicebócában megváltozott. Valami mély bú ülte meg a két szemét, amit szerencsére a környezete nem észlelt, csak ő érezte lelkének rejtekén. És miért? Mert már rég elege volt abból hogy ő a pasiknak csak jó haver és más semmi… Nagyon jó dumapartner vagy, mondogatják neki. És nem az volt a lényeg hogy most ez a férfi vagy más mondta, hanem az hogy ez is „csak” azt mondta. Ő ugyanis már rég több akarna lenni puszta havernál: vadító démon, szerető, szajha, nő…a férfiak számára. De mivel valamilyen szinten fizikai korlátok közé van szorítva és ezáltal másképp néznek rá(vagy nem is néznek rá) egyenlőre marad a vágyakozás, ami lehet, hogy túl sok , de legalább az övé…Végül a feltett kérdésre nagy merengései közepette csak ennyit tudott kinyögni: Úgy…És talpra szökkent, kibontakozva az addig bizsergető férfiölelésből, majd mosolyogva folyt tovább a bájcsevej, miközben bensőjében némán dúlt tovább a lélekvihar…
Telefon az Úrtól
Este van . Csörög a telefon :
Haló!-Én vagyok az Úr a te Istened!
Ugye Lászlóval, a színésszel beszélek ?
Igen én vagyok Kerekes László személyesen
Mit is mondott, ki is ön és mit óhajt tőlem ?
Amint már említettem fiam én vagyok a Teremtő Atyád és csak el szeretnék kicsit beszélgetni veled, mert bár tévelygő gyermekem vagy, de én ugyanúgy szeretlek téged is mint a többi hitetlen embert.
Ez teljességgel lehetetlen!Ki viccelődik velem?Kitől tudja a telefonszámom és honnan hív?
És…és…?
Várj, várj fiam! Lassabban! Mindenre választ kapsz, ha jól figyelsz.
Először is, azt kellene, tudd fiam, hogy én az Úr mindent látok, mindent tudok és mindenütt ott vagyok. A te életedben is. ha nem veszel tudomást róla akkor is.
Úristen!!!
Igen én volnék.
De én nem hiszek benned Uram, mégis velem akarsz beszélni , miért?
Hogy higgy , hogy bízz bennem ezután. mert színész mivoltodból kifolyólag eljátszassz mindenféle sorsot, szegényt, gazdagot, árvát, apát, magányost és még sorolhatnám, hogy mit .
De melyik a te sorsod ezek közül ? Ki vagy te valójában ? Ki az igazi Kerekes László ?
Szinész vagyok Uram!
De ezt akarod?A hamis csillogást, mindig más életét, sorsát játszani, élni ? Ezt a hitetlen létet, nélkülem? Alázatosság, szeretet, jóság nélkül ? Egy mesterkélt, mű világ rongybabájaként akarsz élni, a lélek mélységei nélkül?Velem is élhetnél csendes nyugalomban, békés magadra találással…
Kerek Lászlónak ez már sok volt. Így hát menekülőre fogta…
Add, meg a telefonszámod kérlek és később vissza hivak!
Mennyi a számod?
Az én telefonszámom végtelen és az örökkévalóságig nyúlik fiam.
Nincs időm tovább beszélni veled és miért higgyek benned?
Te magad is rájössz majd, csak légy önmagad éld a saját életed és bizva bízz!
De Uram…!
Egy kattanás volt a felelet a vonal túlsóvégén és utána csend. Néma csend, ami végtelennek tűnt
Tán az is volt…?
Reggel a férfi az ablakon beáramló vakító napsütésre ébred . A mellette heverő telefonra pillant, és csak bámulja átszellemülten.
Álom volt vagy valóság, hogy beszéltem az Úrral?
Ezt nem tudja eldönteni , de az elmélkedés közepette megszólal a szemben lévő kis templom harangja és a harangszóban , amit eddig nem volt képes meghallani, most tisztán meghallja Isten hívó szavát És a kicsi de annál erőteljesebb harang hangja rávezeti a férfit egy teljesen új göröngyös, de annál szebb útra, melynek neve:-ISTEN-