emonye blogja

E név viselőjét Isten éltesse!

Neki szóljon ma égi s földi dal

Imába zárjuk epedő vágyait

Köszöntsük meleg puszikkal

Őt, ki kristályfényével ragyog ránk!

 

Ezen a reggelen is öreg bácsi kéreget

Hátha megszánná valaki és adna kenyeret

Éhes és fázik, ruhája elszakadt

De a jószívűség ismét elmaradt

 

Búsan hajtja le fejét s rákezdi énekét:

 

„Fiam megtagadott nincstelen lettem

Két unokám miért nem szerethettem?

Útban voltam én most szívem oly nehéz

Mert utcára tett a hűn szeretett kéz”

 

Hallja ezt egy férfi, kinek családja s pénze van

Elhaladva mellette még felkacag hangosan:

„Dolgozzon hát valahol öreg naplopó

Ingyen kenyér a legkönnyebben kapható!”

 

 Gúnyosan belerúg az öreg fájós lábába

S nevetve ül be a luxus limuzinjába

Feljajdul az öreg - Teremtő Istenem!

Nem tettem én rosszat, hogy így kelljen élnem

 

„Fázok éjjel, nappal

Aszok a vadakkal

Éhes a gyomrom ég

Meddig tarthat ez még?”

 

Hetek teltek el már

Fehér lett a határ

A bácsi most is vár

Hogy egy jó lélek majd csak erre jár…

 

Rossz lábával rója az ingyen konyhákat

Reménnyel koldulja a melegebb ruhákat

Nap, mint nap szeme könnyel megtelik

Az emberek csak nevetve figyelik

 

 És a sors elfintorodott…

Útjába az őt gúnyoló férfi sodródott

Ki hetekkel ezelőtt rútul bánt vele

Szembe ült most szakadtan s hullott a könnye…

 

Amije volt az már mind a múlté

Feleség, gyerek, pénz mind a másé

Földönfutó lett belőle

Röstelkedve tekint az öregre

 

Aki új apja lett gyerekeinek

Vetett véget idilli életének

S az ingyen konyhán, egy napon

Egymás mellett ültek egy padon

 

Az utolsó zsemle a bácsinak jutott

Aminek felét a férfinak átnyújtott

Könnyek közt vette el a bácsitól

Néma maradt a meghatottságtól…

 

         Akit gúnyolt és kinevetett

Épp az, az ember, aki segített

Dobogó keblen pihenve a féri sírt

   S hogy eredendő jóság is van, abban csak most hitt…

 

Az öreg tekintet csillogóan fénylett

Édesfiát elvesztette, de helyette új lett

Két ember kik a családjukból lettek kitaszítva

Koldusboton járnak, de egymásba kapaszkodva…

 

 

 

2009-10-12

Eme mese

Melyen el- elmerengek

Egyszer vers lett

 Nemes gyereket nemzett

Ennek melyet szeretett

De nem ez leve neje

E neje ezt meg sem sejtette

Mert szeme be lett reteszelve

Embere kedves leve vele

Ezt szerette benne

De nem vele kecmergett

Ennek neve Emese

Gyereke meglett

Erre Emese elrendelte

Vegye el, lehessen neje

De mert neje leve

Emese nem kellett

Se gyereke

S neje, mert megtette, s merte

Nem mereng vele

Se nej, se Emese

Mehet szerte

Terve befejezve

De nem telt benne kedve

Szeme megtelt nedvvel…

 

 

Egy üres wiksys üveg hever a padlón

 Kidülledt szemmel, ámultan nézi

Magát zavart kábulatba érzi

Egy kis doboz gurigázik az asztalon

 

Nyugtató- felírat mutatja élesen

Sok kis tabletta az üveg mellett

Egy férfi árny a pirulák felett

Feléjük nyúl keze, felröhög kéjesen

 

Így kezdi játékát vele a képzelet

Kuncogva hívják őt a pirulák

Vegyél magadhoz- dalolva súgják

Egy láthatatlan erő viszi a kezet…

 

Csak egy  tabletta kell, hogy nyugalom legyen

 Az ördög nem alszik, tovább csábít

Nem!...de már késő, most más irányít

Egy,  több… egy marék, hogy a hatás meg legyen

 

Ijesztően  nyugodt minden, csak csend, és csend

Fakó mosoly, ködös a pillantás

Őrök sötétségbe mély zuhanás

Az üveg mellett most épp, hogy ver a szív- bent

 

Infúzió, fények, árnyak, ködös képek

Máris a mennyben lennék? -gondolja

Mikor egy kéz az övét szorítja

Könyörögve szólítja-, ébredj fel kérlek…

 

A legkedvesebb női hang, amit hall most

De ő néma marad, mozdulatlan

Úgy ordítana, ajka hangtalan

Nincs szívhang: újraélesztést azonnal, most!

 

 Áramütés a szívre, egyet, kettőt…és

Zokog a nővér, egy könnycsepp pottyan

Erőteljesen a szívre csattan

Megint van szívverés!- biztos az ébredés…

 

 A padló ugyanaz, csak az üveg pezsgős

Két szempár fénylik örömittasan

Egymásba fonódva karjuk, lassan

Két pohár összekoccan, hangjuk nevetős…

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Három sorosok

 

A tapsifüles:

A tapsi füles nyúl

Mikor bealkonyul

A bokorba fáradtan kinyúl.

 

 

A borz:

Minden jót eloroz

Azután egyet boroz

Végül egy borzkislányt toboroz

 

A róka:

A kicsi róka

Még olyan apróka

Hogy nem kell neki a paróka

 

A kiscsibe:

A párnapos kiscsibe

Beletörődött sorsába a kicsibe

Mert nem érdemel mást aki csibe