emonye blogja
GyerekeknekAdrien
A becses nevem, Adrienn
Nincs még egy lány ugyanilyen
Mikor jópofákat mondok
Felnőtt arcról tűnnek gondok
Szeme fénye apukámnak
Édes léte anyukámnak
Nagymamáknak aranybogár
Kisfiúknak fénylő sugár
Szeretek én szerepelni
Verselni és énekelni
Szalma krumpli a kedvencem
Tejet bizony nem szeretem
Mint a pille könnyű Vagyok
Jókedvűen, csak kacagok
Minden nap oviba járok
Gyertek játszunk fiúk, lányok!
A szóban forgó kislány Adrien a rokonom:)
Csibike
Egyszer volt egy szép, kis házikó
Abban lakott egy lány Anikó
Piros masnit kötött hajába
Úgy indult reggel a tanyába
Szorgos- dolgos kezű kislány volt
Ruhácskáján sehol nem volt folt
Csibéit kotlóként nevelte
Szeretetével dédelgette
Különösen egyet, Csibikét
Szíve legkedvesebb csibéjét
Volt egy kis kutyája is Morzsi
Anikót, hűn szolgálja, védi
Korom szeme élesen figyelt
Csaholt, hogyha gyanúsat észlelt
Vásárolni indult Anikó
Csibikéje, riadt aggódó
Énekelt neki, s becézte
Óvd csibéim!- Morzsit így kérte
Rohant a közeli üzletbe
Vígan dalolva jókedvébe
Igen ám, de figyelt már egy sas
Éhes volt gondolta, most lecsap
Szárnyával a csirkék fölé szállt
Minden csirke megdermedve állt
A sas lecsapott Csibikére
S Morzsi mindezt, most vette észre
Csaholt, már ugrott is a sasra
De kiszabadult, szállt magasra
Csirkék csipogtak, Morzsi csaholt
Csibike a testvérkéjük volt
Mi lesz, ha Anikó megtudja?
Morzsi búsul, készült már útra
Fogytán volt ereje a sasnak
Megsebezett szárnyai úgy fájnak
A sas leejtette Csibikét
Morzsi mentette meg életét
Sebesült testét bekötözte
Csibék ujjongtak körülötte
Jött Anikó bevásárolva
Nézi, hogy mi történt aggódva
Ekkor egy sast lát, szárnya sebzett
Már mindent világosan értett
Karjába zárta Csibikéjét
Megsimogatta a kis hősét
Szétosztotta finomságait
Boldogan nézte kis csibéit
Morzsi kapott egy velős csontot
Így teszek a mesémre pontot.