emonye blogja

"Pejor Ati kus(s)"!

Ami másnak az ige

Az nekem a vers

Ami másnak kétszersült

Az nekem a nyers

Ami másnak fekete

Az nekem fehér

Ami másnak kelepce

Az nekem te légy

Ami másnak semmiség

Az nekem a kincs

Ami másnak egész- ség

 Az nekem a nincs

Ami másnak boldogság

Az nekem bánat

Ami másnak bohókás

Az nekem fájhat

Ami másnak szenvedély

Az nekem kávé

Ami másnak egyenes

Az nekem csálé

Ami másnak mennyország

Az nekem pokol

Ami másnak vidámság

Az nekem komoly

Ami másnak csak gaz tett

Az nekem jóság

Ami másnak az állat

Az nekem jószág

Ami másnak valóság

Az nekem álom

Ami másnak hát mérföld

Az nekem lábnyom

Ami másnak oly könnyű

Az nekem nehéz

Ami másnak jól csúszik

Az nekem merész

 Ami másnak az öröm

Az nekem írás

Ami másnak nevetés

Az nekem sírás

Az nekem sírás…

Jól csakis a szívünkkel láthatunk

 Szeretet által széppé válhatunk

Vágyjuk megszelídíteni egymást

Temessük el mélyre a sok bántást

Mind lehessünk valaki rókája

Társ nélkül elveszünk a világba…

Édes élet az enyém, ha itt van

De minden szó értéktelen

Mert a sziv beszél élénken

Ajkam, mi néha bántott most hallgat

Édes létem tőle kaptam hajdan

Kicsi szívem, égő lelkem

Vágyaim és emberségem

Rajtam áll, hogy mivé leszek majdan

Édes voltom, édesanyám lénye

Örömkönnye sebet gyógyít

Ölelése óv, nemesit

A szeretet anyai erénye

Hűtlen gyermekét nem dobja kővel

Szavaimnak megbocsátja

Mit szivem őszintén bánja

Elhalmoz édes szeretetével…

Hullt levél a talajon

Barna, vörös és sárga

Táncot jár az avaron

Zizegő társasága

Útra kél az őszi szél

Ritmusra meglebbenti

Zörgő testét sok levél

Fuvallata serkenti

Levegőben, táncra fel!

Könnyű röptű madárként-

Amíg szél úrfi ölel

Száll a testük szalagként

Jön ám falevélvihar

Táncot járnak szédülten

E gyönyör után hamar

Földre hullnak erőtlen

Szél úrfi búcsút fütyül

Éljenek a táncosok!

Szól, - egy fán mókus csücsül

Szép legyen lent álmotok!

Hullt levél a talajon

Barna, vörös és sárga

Elalél az avaron

Új kikeletre várva…