emonye blogja

Finom eledel a főtt pityóka

Mellé káposztalé az itóka

Nálunk a burgonya székely kenyér

Arannyal, ezüsttel jócskán felér

A jól bevált hagyományos minta

Reggelire krumpli palacsinta

Habos burgonyapüré ebédre

Szedj belőle magadnak kedvedre!

Szalma pityóka lesz a vacsora

Bizony megéhezünk mi akkorra!

Burgonyát eszünk este és reggel

Mit nap melege, hűs eső érlel

Tiszteletére bált is rendezünk

Ahol pityókatokány a menünk

A termésért zengő hálát adva

Keserűséget, bút hátrahagyva!

 

Utó írat:

A pityóka olyan étel

Gyomrunk vele hamar bétel’

 Sülve, főve krumplit eszünk

Még a végén krumplik leszünk!

Elültetjük, majd kiássuk

Álmunkban is csak azt lássuk

Pityókás zsák, pityókás férj

Éhség ellen pityókát kérj!

 

A gerincem azért van elferdülve,

Mert minden csigolyámon egy csokor gondolat van ráülve

Amelyek dühödt erővel nyomják gerincem,

Merthogy nem kommentálhatják fennen bűnös, szenvedéllyel telitett érzéseimet.

Rabok vagyunk, s szabaddá lenni nem csak benned akarunk!

Minden csigolyám a nyomástól jajgat,

Míg a sok merengés felbőszülten hallgat

Hirtelen ferde gerincem gúnyos nevetéssel rázzák,

Te vagy az oka mindennek sértődötten, zúgva magyarázzák!

 

Útálom a sötét éjszakát

A bekebelező korom fekete torkát

Hogy elsápasztja a holdat

S hogy az uhuval mesét mondat

 

Mert nem alszom el

Csak nézek égő szemekkel

Farkasszemet az övével

Az óriással, a kökénnyel

 

Suttog és én már dermedek

Ölel és én már alig lehelek

Mignem a rózsás hajnal

Kisegit egy kis álomporral.

 

 

 Alá szolgája, mit parancsol?

 

Úgy érzem, hogy szolga vagyok, a sors szolgája. Merengve behunyom a szemem, és minden megváltozik egy időre…

Előttem, gőzölög a hőn áhított fekete kávé kedvenc csészémben hömpölyögve, hívogat. Még

nincs, ízesítve. A tálcán ott van minden kiskanál, cukor, coffeta, minden, amivel én szeretem

Csörömpölés hangjait hallom- Mi lehet ez? Tán valami ismét törik a kezem közt, ahogy lenni szokott….???

Csak a kanál kezd önálló életre kelni, hanyagul nyújtózik egyet, majd felém fordulva szalutál, mint katona a parancsnoknak. Majd így szól-: Hogy parancsolod a kávét?

ma, én szeretnélek kiszolgálni, mert most te vagy az úr és én az alárendelted a szolga.

Átérzem a helyzeted, hidd el!

Gondolkodni, elámulni sem maradt időm, mert ismét szólt- mennyi cukrot kérsz a kávédba?

Kérdezte kedvesen. Elmondtam, és ő pontosan teljesítette is. A gőzölgő kávéba ugrott és a cukrot lassan, táncolva elkeverte, miközben mosoly ült végig szürke fényű arcán.

Majd újra elém szökkent és megint csak rám kérdezett készséggel:- coffetátt mennyit parancsolsz? Megteszek mindent, ha válaszolsz. Lenyűgözve néztem, és egy fél kanállal abból is kértem. Tisztelgett, majd rohant és a fehér porba zuhant. Azzal a kávémba landolt újra és szteppelve kavarta össze a coffettát, akár, Michael Flatley a híres ír sztepper.

Pár pillanat múlva elém került a kávé, Emő módra. A kanál kiszökkent a csészéből és meghajolva így szólt:- egészségedre úrnőm! Elém állt még egy utolsót szalutálva nekem, majd dermedt hidegséggel hullott vissza a tálcára, a cukor és a coffetta mellé.

Megmosolyogtam, csukott szemem tágra nyílt egyszerre rászegeződve a kávéscsészére, amelyben kihűlten várt a kávé. Szórakozottan kortyoltam egyet, de keserű íze fintort csalt arcomra. A kanál holtan feküdt, a cukor és a coffetta érintetlen volt mellette. Egy erőteljes hang szólalt meg mellettem:- Emő, ízesítsd a kávédat végre! Csörömpölés hangjait, miközben anyum leteszi az üres csészéjét. Mibe gondoltál úgy bele te lány?- kérdi kíváncsian

Csak elkaladoztam kicsit- válaszolom somolyogva.

Felveszem a tálcán fekvő kanalat, és átszellemülten ránevetek, ahogy nekifogok a kávém ízesítéséhez…