chillly24 blogja

Szerelem
chillly24•  2022. január 27. 12:29

Tündököl

Csendet csókolsz vállamra,

Jön már a hideg pára, 

Belédfúrom arcom, 

Kezed összefonódik hátamon. 


Piheként libbennek a fagyos reggelek, 

Reggelizünk egymással szemben,

Csókkal köszönök búcsúzóul, 

Zúzmara a pillámon tőle lehull.


Csak Téged látlak, 

Örök nyár ölel, 

Lelkem lelkedben ébred, 

Mint karom a karodban reggel.


Csak csodálom perceink létét, 

Szívem kellemesen dorombol, 

Nem kutatom más csillag fényét, 

Számomra te vagy az, aki tündököl. 


chillly24•  2021. augusztus 31. 08:22

Milyen lehet..?

Milyen lehet karodban feküdni,

Hagyni, hogy izzó vágyad befedjen?

Szemed csillogása tüzet ébreszt,

Ugyanúgy, mint régen. 


Málló elveinket elmossa az idő,

Amit a szív pulzál,

Azt nem mossa el az eső,

Áll még az álomvár, lelked udvarán. 


Talány, hogy gördülnek majd a szavak,

Mik ajkadról elhangzanak, 

Mi lesz majd ha látom,

A távolból érkező alakod?


Kérdés még minden,

Folyamatos ábránd, 

Kezed között bújik a szivárvány?


Nem feledem, sőt látom arcodat,

Azt, mi képzeletemben elaltat, 

S hozzád bújok minden éjszaka,

De a reggel elvisz mindig máshova. 

chillly24•  2021. július 16. 00:28

Csillagok s villám

Csillagok s villám fedi az eget,

Nem tudom hová bújtak a fellegek, 

Éjsötét burok ciripel s összefog,

Csodálom is, mennék is legott. 


Fekete fátyol lanyhán áradoz,

Szíved markán szívem átadom, 

Ártatlan lelkem olykor megsebez,

Az élet táblái közt kiigazodni nem lehet. 


Keresem viharom, keresem hozzád,

Kanyar után a cakk száll bambán,

Paplanunk alatt a szerelem bújik,

Villámokat szórnak szemeim ha elmúlik.


Kémia ez csupán?

A szerelem csak játék? 

Ki hiszi el, hogy ez csak árnyék?


Villám s csillagok töltik ki estem,

Borospohár alja bűvöl engem, 

Te közös párnánk álmát alszod nélkülem,

S én rád gondolok eme szabad percben. 

chillly24•  2019. június 1. 15:33

Homokviharban

Homokon állok és jött a szélvihar.

Nincs mellettem fa, vagy egy bokor,

A szél kegyetlenül meggyötör.

Kicsúszik a lábam alól a talaj...


Azt gondolnád homokkal a talpad alatt nem bántódhatsz,

Finoman odébbszáll nyomtalanul,

De a homok durva anyag, csak apró,

Kemény és haragosan karcoló.


Azt hittem, hogy könnyű téged elhagynom,

Már látom, ez sem egyszerű.

Kapaszkodót dobsz, de azt is csak keveset,

Némi gaz, tarack a kezembe kerülnek.


Talán az idő teszi velem ezt a játékot, 

Hogy az eszemre hallgassak vagy a szívemre?

Ki tudja..? lehet mind a kettőre..


Eddig a kettő volt egyszerre,

Sokáig nem működik,

Csak a viharfelhők gyűlnek tőle,

S nem lelem magamban a reményt.


Szép idő van, tavasz szinte nyár,

De ebből az őrlődésből elég már!

Menni vagy maradni?

Egyedül tisztázni vagy kettesben csendben maradni?


Valamiért hiszek benned,

És a hitem hozzád láncol,

Mégis szenvedek tőled,

Bár te nem látod.


Erős ez a homokvihar,

Lassan már kifújt mindent alólam,

Bőröm karcos, akár a lelkem,

Mégsem vérzek.


Szomorú napok ezek,

Mert nem érzem hogy férfi lennél,

Kitartok és tanítok,

De attól még csak egy nagy fiú vagy.


Most már fáj a vihar, szúr és csíp,

Mint csalódásom a torkomban,

Egy hatalmas gombócban,

Nyeldeklek és várok,

Vajon megváltja a hitem egyszer a te világod?

chillly24•  2017. december 22. 19:23

Hiányod

Hiányod néma csenddé halkul,csacsogásom elapad,
s karod melegségét is feledem,
csak a tudatom vágyakozása hangos:
tudom, hogy melletted jobb minden.


Gyengéd puszijaid lekoptak rólam,
szívem s szám érted epednek,
arcom pozsgása fakul nélküled,
de tudom, ez csak a távolság műve.


Hiányod csendes pajzsként omol rám,
védem magam az egyszerű emberek partján,
szeretek egyedül is lenni, de ez már más.
Szerelmes vagyok beléd, benned él a szívem,
veled s melletted vagyok igazán teljes.


Halk rózsaszálként lengedezek sóhajtva,
töviseim szúrják meg a gondatlanokat,
tekinteted sugarára kinyílok,
orrod szimatára igazán illatozok,
hiányod mégis szomorkássá tesz,
felhők szállnak fölém s komorrá válok,
én vagyok a rózsád, az egyetlen
ki hiányodban óvatosan ring a szélben.