chillly24 zavaros élete

Személyes
chillly24•  2019. november 10. 16:22

Ártatlan

Minden rendben,  

Csak csodállak,
Csendben figyellek
Ártatlanul pislogok.


Megérint az ártatlanságod,
Átérzem az egyszerűséged,
Tapintom a kedvességed,
Csodálom a kitartásod.


Nem történt semmi,
De a figyelmem felkeltetted,
Úgy tűnik kettős vagyok,
Nem ellenkezhetek,
De ártatlan, 
Mint köztünk a semmi.


Fájdalom nincs, csak apró kíváncsiság:
Vajon milyen lehet veled a közeli társaság?
Milyen lehet megnyugtató karodban pihenni,
Ha szíved ilyen nyílt és őszinte tud lenni?


chillly24•  2019. június 20. 16:24

Tipródás

Mindig a más, az ami nincs,

Az ami még nem fáj,Az kell.


Az ismeretlen hív!


Magam vagyok a dzsungelben,
A nagyvadak figyelnek,
Csend van, én zajt csapok,
S hirtelen minden más ledermed.


Ugrás előtt a tigris,
Pillantása a húsomba váj,
S előre már a harapása fáj.


Enyém ez a másodperc,
Még nem fáj, még ígér,
Mint Évának az alma,
Csábítóan igéz.


Kecsegtetve kacérkodik,
Szép álmokat kínál,
Tálcán magát nyújtja,
Csak tépd le már!


Nyúlj érte, mozdulj,
Különben a jelen tönkre tesz,
S az alma nélkül is megtépáz.


Késő: a tigris elrugaszkodott,
Ez volt a te egyetlen pillanatod,
Villanások törik meg a csendet,
Áldozata lettél a döntéseidnek.


Tipródsz, szenvedsz, hezitálsz, nem teszel,
Elmos az ár, 
Sodródsz mint a farönk, 
tehetetlenül.


Állj fel kérlek,
Fogd meg a kormányt!
Szegd fel a fejed,
Vagy fogadd el már;
Kiszabadulsz, 
vagy maradsz rab madár?


chillly24•  2019. június 20. 06:48

Senki szigete

Megfakult képek, kihalt a lakás, 
elhagyott játékok,
nincs már aki vár.


Egykoron odatartoztam,
szerettek, kerestek, beszéltek hozzám,
Tisztelet övezte a színes aurám.


Minden kezdet nehéz, tudom jól,
csodát várok ráadásul azonnal,
mily egyszerű balgaság..


Csupán bánom, 
hogy szokásaim eltűntek
megfakult a régi álmom,
hogy valakivé nőhessek.


Felnőttem már, én ezt látom
valós már a régi álmom, 
de nem keresnek, kérdeznek,
lelkemben magányos csendet gerjesztenek.


Otthagytam őket
tény és való,
de azóta is támogatok mindenkit, 
ki még megfogható..


Érinthetetlen lettem,
két világ közötti,
vágyom a régire, mi jó volt,
és már élem az újat is.


Nehéz az újrakezdés, de megéri,
más szívekbe reményt és bánatot okozni,
sajátodban az egyensúlyt meglelni,
s kizárni a rosszat, azt a nagyon sok rosszat:
megéri feladni.


Mégsem jó még ez a köztes állapot:
ott már nem vagyok, de még itt sem igazán,
vágyom a biztonságra, az állandóra,
hogy megtehessek mindent, mit szeretnék egy-kettőre.

chillly24•  2019. június 1. 15:33

Homokviharban

Homokon állok és jött a szélvihar.

Nincs mellettem fa, vagy egy bokor,

A szél kegyetlenül meggyötör.

Kicsúszik a lábam alól a talaj...


Azt gondolnád homokkal a talpad alatt nem bántódhatsz,

Finoman odébbszáll nyomtalanul,

De a homok durva anyag, csak apró,

Kemény és haragosan karcoló.


Azt hittem, hogy könnyű téged elhagynom,

Már látom, ez sem egyszerű.

Kapaszkodót dobsz, de azt is csak keveset,

Némi gaz, tarack a kezembe kerülnek.


Talán az idő teszi velem ezt a játékot, 

Hogy az eszemre hallgassak vagy a szívemre?

Ki tudja..? lehet mind a kettőre..


Eddig a kettő volt egyszerre,

Sokáig nem működik,

Csak a viharfelhők gyűlnek tőle,

S nem lelem magamban a reményt.


Szép idő van, tavasz szinte nyár,

De ebből az őrlődésből elég már!

Menni vagy maradni?

Egyedül tisztázni vagy kettesben csendben maradni?


Valamiért hiszek benned,

És a hitem hozzád láncol,

Mégis szenvedek tőled,

Bár te nem látod.


Erős ez a homokvihar,

Lassan már kifújt mindent alólam,

Bőröm karcos, akár a lelkem,

Mégsem vérzek.


Szomorú napok ezek,

Mert nem érzem hogy férfi lennél,

Kitartok és tanítok,

De attól még csak egy nagy fiú vagy.


Most már fáj a vihar, szúr és csíp,

Mint csalódásom a torkomban,

Egy hatalmas gombócban,

Nyeldeklek és várok,

Vajon megváltja a hitem egyszer a te világod?

chillly24•  2018. november 24. 11:39

Túllépni mindenen

Vártam a csodát:
elkerült,
vártam a megnyugvást:
nem jött el,
figyeltem a jeleket:
mást mutattak,
végül megráztam magam:
és nem történt semmi.

Agyaltam a gondokon,
motiváltam magam és téged,
áthidalást kínáltam,
és nem történt semmi.

Lassanként feladtam,
nem tudtam mit tegyek,
elfogyott a lelkesedésem,
elveszett a hitem.

Rájöttem, téged akkor érdekellek
ha már úgy érzem hogy nem kellesz,
akkor gondolkodsz,
ha már nem gondolkodok,
akkor húzol magadhoz vissza
amikor én már elengedlek.

Ne érts félre, én szeretlek,
de a lelkem ebben tönkremegy.
A szívem a bugyrai szélét tapossa,
a számat már szétrágtam cserepesre.

Tipródásomon felül kell emelkednem,
belédkapaszkodni
vagy teljesen elengednem.
Hibáinkat mérlegelni, összevetni szívemmel,
ne csukott szemmel járjon tovább az ember.

Nem tudom miért ilyen nehéz elengednem,
határozatlan s bizonytalan a szívem,
sérülékeny törött, szinte összetört,
mint a földre esett üveggömb.

Nagyobb darabjaimban még hozzád tartozom,
a kisebbek már csillámként tova szálltak,
csillagporként teríti be a világom,
s reménységet nyújt immáron.

Fel fogok nőni ígérem,
de még nem tudom hogy mikor teszem,
most még kivárom,
de aztán megteszem
és túllépek mindenen.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom