chillly24 blogja

Személyes
chillly24•  2023. április 11. 18:56

Nagyon hiányzol

Csalfa barkák, néma tojásfák,
Meghozták az Isten bánatát,
A jeges vihart a tavasz közben,
Megint esik - fúj, s fagy pihen a földben.

Koccannak a héjak, didereg az ág,
Már megint rajtam a téli kabát,
Botcsinálta sáskák, még pihennek a kéreg alatt,
Néha kisüt a Nap, mint mikor tavasz van.

Sarjad már a fagyalt levele,
De nincs hová nőnie,
Mert áprilisi szél tépi,
Messze még a jó idő itt.

Szívemben az álom még szendereg,
Már szememből a bánat nem csepereg,
Mikor veled álmodok apukám,
Ébren azért még szomorúan gondolok rád.

Hiányzik pajkos hangod és eszed,
Mindig is jól láttad a környezeted,
Sokat tanultam tőled,
Te vagy az én példaképem.

Nehéz ezt megbeszélni, ha nem ismertek,
Inkább csak magamban csörgedezek,
S néma óráimban veled beszélek,
Hisz te mindig is értetted a lelkemet.

Csendes napjaim szereteteddel telnek,
S közben hiányollak mélyen,
Nincs kivel megosszam e bánatot,
Mi szeretetet ad, s mégis fájdalmat.

Nyugodj békében, tudom, vigyázol rám. 
Lehet többet vagy velem, mint gondolnám,
Támogatsz engem, míg élem a világom,
Szeretlek, fájsz és nagyon hiányzol.

chillly24•  2023. január 15. 23:59

Tágul a világ...

Tágul a világ,
Vajon lesz-e mindenkinek párja?
Megbecsüljük-e amink van,
Vagy csak kódorgunk s elfajzunk?

Minden mindig a más hibája,
S buzgón bólogatunk, 
Hogy a dalunk ária,
S nem rombolunk önzőn..

De hol van a torztükör?
Magunkban, vagy akik tartják?
Miért bántjuk egymást,
kell nekünk az ököl?

Szétzúz s árkodba dönt, 
Nincs aki kiemeljen onnan,
S csak kapni fogjátok a szitok kört,
Bántás bántást szül, újra megint.

Odaadom karom, gyere kapaszkodj,
Tiéd a hangom, gyere hallasd,
S figyelj szavaimra Kisvirág,
Szeretném ha igaz lennél, és barát.

Ha magadat bántod, én is szomorúvá leszek,
Mint a bús Duna folyam szeméttel tele,
Ki egyre várja a természet báját,
de önmaga az, ki magvadult csődörként rúgkapál.

Segíteni azon lehet, ki maga is akarja,
én melletted leszek, míg szíved kívánja,
s együtt hömpölygünk, együtt a tavaszba,
S hallgatjuk a rigók énekét a közös hajnalokban...

chillly24•  2022. október 21. 18:02

Búcsúzóul...

Búcsúzóul írnék pár sort,

Az utóbbi időben a tinta elfolyt

Tollamból, mint torkomon a szavak, 

Még igazán meg se sirattalak. 


Történt ami történt, 

Álomba szenderültél, 

Napok óta a fejemben kerengtél. 


De álmod örök lett, s szívem csendes, 

Kettőt kihagyott mikor híredre leltem. 

Fáj hogy elmentél, mint egyetlen támaszom, 

Úgy érzem nem maradt senkim a világon.


Apa csak egy van, mondja a közhely, 

De nem tudják mi az űr bennem,

Azóta hogy utoljára megcirógattam füled. 


Tartom magam, erősnek látszódom, 

De eddig bírta lelkem, átadom 

Magam a könnyek tengerének, 

Csak fájok egyedül, s hiányollak téged. 


Nem kellett volna még elmenned, 

Az élet mellett erős volt a küzdelmed,

Bárcsak én is ilyen erős lennék, 

Nem lennék a saját életemben vendég. 


Vigyázz kérlek ránk odafentről, 

S adj erőt minden ilyen gyenge percben, 

Mikor egyedül érzem magam nélküled! 

Hiszem, hogy te már jó helyen vagy, 

De annyira fáj őszinte hiányod. 

chillly24•  2022. május 15. 18:57

Virágmező

Cseppnyi álmom gördül arcodon, 

Tiszta, mint forrásból induló csermely,

Áthat sós íze ajkadon,

Karod átfonja alakom.


Időm tengerként dagad s apad,

Hol ontom a színes korallokat,

Majd élettelen fehér csontvázként várlak,

Miként a Holdciklus pereg: nem látlak. 


Álmom mély s gazdag, 

Elárulni nem merem, 

De te is benne fekszel, 

Mint érző szíved tenyeremben. 


Titkos lelkem rég neked dalol,

Te vagy csillagom az égbolton, 

Mi megfáradt lábamat vezeti előre, 

Bársonyos, mint kezed selyme arcomon.


Csendes vándorként ballagok, 

Békésen kísérlek az évszakokon,

A férfi vagy, s én a nő,

Lelkünkön nyílik tarka virágmező. 

chillly24•  2022. május 6. 14:22

Nehéz a szívem...

Nehéz a szívem,

Mint  higany a vízben, 

Némán csak lesüllyed, 

Sötéten, időt is feled. 


Keresem szavaim, 

Elhagytam őket, 

Látok cseppenként átszűrődő fényed,

Korom lelkem élteti. 


Mi is az erő? 

Önfeledten csevegni? 

Vagy bánatot elhagyva 

Csak menni? 


Mi is az igazi szeretet? 

Elfogadni, s hagyni veszni? 

Vagy a magunk idejét cakkozni, 

S megbocsájtva ölelni?


Minden élet relatív, 

S minden igaz igaz, 

Hiába a széles látás, 

Ha valakinek csak kicsi jár.


S mi lehet az igazságos halál? 

Ha hirtelen elmúlunk, 

Vagy ha tudva tudjuk, 

hogy már vár...?