chillly24 blogja
SzórakozásSodródások és villanások
Összekötött szalmabábu formánk,
Csak sodródik, velünkszületett vulkán partjainál
Szárazföldre lépünk,
S csak kapkodunk levegőért.
Ott van egy, s még egy másik,
De ők mielőtt partra jutottak volna,
Összekapcsolódának.
Szalma kezük egybeforrt,
S testükön a szenvedély áthatolt,
Mi lehetne gúzs életünk legszebbje,
Mint a tiszta szerelem öröme?
Szemembevillan képed,
Jó volna veled,
Hátha erre sodródik könnyű szigeted,
Talán elkapom, s összeolvadunk,
Vagy csak mész tovább mozdulatlanul.
Fényeid szememben égnek még,
Sodródásunk hasonló útra kélt,
Végül más áramlatot kaptál,
Fényeid elraktam szívembe már,
Ha szemeimbe nézel,
Villanásaid visszamosolyognak rád!
Lámpás
Fáradt tüzed
Éppen csak pislákol,
Rád férne már
Egy marék csillámpor,
Mi energiát adna rendre,
S egy rakás ihletre.
Elemed merül
Csak éppen andalog,
Nézlek még
S remélem szemed behunyod,
Hogy kicseréljem akkumlátorod:
Te megfáradt led lámpás
Az asztalomon. :)
Játék adott szavakkal
Büszke sodródás miben gázolunk,
Haladunk a valahová
Egy taszító-fényes alagúton át.
Barátom a félelem,
Hű útitárs,
Mindig ápol s betakar:
A kedves megbújás.
Keresem, de nem lelem az eszem,
Elvesztettem már,
Tiszavirág életű szerelmem
Elvette hát.
Én vagyok a gyáva utazó remeterák,
Mi ha kell ő maga
A teljes odaadás..
(Megbújás, remeterák, félelem, odaadás
Büszke, taszító, alagút, tiszavirág)