chillly24 blogja

Csak nézlek.. 
ahogy alszol,
ahogy ott lehetek melletted,
ahogy éled a kis életed mellettem:
feltöltesz szerelemmel.

Egyszerű vagy, mégis hihetetlen,
tudom, nem hiszed el, 
de nagyon különleges vagy a szememben.

Nyitogatod dinka szárnyaid,
jókat derülök,
boldog vagyok hogy mersz önmagad lenni,
s a faarcodat levedleni.

Őszinte vagy, ha kell közlékeny,
ám felesleges szóval nem fárasztasz,
na de én:
van hogy csacsogok, csacsogok melletted.

Talán ezért is passzolunk,
én beszélek, te figyelsz,
én nézlek, te élvezed figyelmem,
s magunkkal őszintén boldoggá tesszük egymást.

Képzeletben most is nézlek,
látom félmosolyodat a szádon,
vágyam boldogsággá simul arcomon,
tudom, nem vagy tökéletes, én se,
de boldoggá teszel engem,
ez a lényeg.

Boldog sóhaj távozik szívemből,
bár ma este veled alhatnék,
hogy álmodban magadhoz húzz,
aztán nálam keresd a párnád. 

Véget nem érő ódákat zenghetnék,
de mindnek egy a vége: Szeretlek.
Ezért is nézlek, figyellek amikor lehet,
tárolom az arcod, és minden momentumot,
hogy amikor nélküled hajtom álomra a fejem,
mosolyra álló szájjal képzeljem el,
hogy itt fekszel mellettem.

Most is látlak képzeletben,
enyhe mosollyal olvasol, 
szíved dagad szeretet vegyes büszkeségtől,
mosollyal és puszival nyugtázod
 szavakba öntött szerelmemet. 

Fekszem melletted, 
nézem ahogy alszol,
néha megfogom az arcod,
cserébe lágyan sóhajtasz.

Megszállott lennék?
Vagy csak simán szerelmes?
Eshetek-e annyi bánat után
 igaz szerelembe?

Mi az igazi szeretet, mi bennünk lakozik?
Ősi mély érzelem, mit el nem nyomhatunk,
egy kellemes vágy, mi körbehint
s nem hagy nélküled levegőt venni.

Fekszem melletted, 
hallgatom a szuszogásod,
kezem a melleden,
én vagyok a szívdobbanásod.

Álmod őrzöm nyitott szemmel,
s tágra nyílt mély szeretettel.
Megszállott vagyok, vagy szerelmes?
Nem tudom de nagyon kellemes..

Sokszor a most gonoszságával küzdök,
hogy nem lehetek több időt veled,
csak mint amit távolságunk megenged,
de a szívem minden reggel melletted ébred.

Fekszem melletted, őrzöm vágyaid,
boldog sóhajba feledkezve várom az álmaim, 
dőlök jobbra, orrom a válladba fúródik,
érzem illatod, s az álmom rámhullik.

itt vagyok,
itt vagyok benned
néha kicsit sötét van,
de tiszta a lelked,
benned vagyok,
benned vagyok egészen..

néha a kétség szikrája pattan,
hitetlen módjára csendben figyelem,
még mindig van kétség a fejemben?

nem szólok, hisz ez az én rémem,
benned vagyok, hiszek csendben,
mert te vagy az én nyugodt menedékem.

Szíved lüktetése visszahangzik szívemben,
lépteid remegése rázzák a lelkem,
de járásod óvatos, féltesz engem,
kíméled szereteteddel a testem.

Szerelmeddel cirógatsz,
kívánalmad megrészegít,
benned vagyok,
benned egészen.

Nincs már részem mi nem lenne a tiéd,
minden porcikámban neked adtam magam,
szerelmesen dorombol szívem a tiéd mellett,
nyugalommal hajtom álomra melleden a fejem.

Hozzád forrtam, beléd olvadtam,
neked adtam magam,
a tiéd vagyok,
tiéd vagyok egészen..

Mi vagyok neked?
egy törékeny virág?
egy áldozat, kit kiszemeltél?
egy darab a többiből?
vagy egy különleges változás?

Mi vagy nekem?
egy különleges teremtmény,
egy megmagyarázhatatlen elme,
egy érzékeny finom ember,
ki tudom hogy mély szeretetre vágyik.

Én már felkészültem, 
van egy kis idő mögöttem.
Te még nem látsz a dologba,
ami nekem terv, az neked csak hirtelen,
elhiszem hogy sok ez így neked.

Ember vagyok, tervező,
ember vagyok, szervező,
alapos, megfontolt, csendes, logikus,
tudom hogy mit akarok, 
tudom mi kell nekem.

Te csak vágytál messziről,
erre az öledbe hulltam,
akartál, s én e tiéd lettem,
fent az égben meghallgatták a szíved.
De tervezni nem terveztél,
azt hitted könnyebb leszek,
szívedet meg nem bolygatom nagyon.

De más vagyok mint az átlag,
csendben formálom a számat,
csókot adnék arcodra,
bevonnálak a mázas szeretetembe.

De neked most a türelmem kell,
csak ne törjek közben össze, 
fél a szívem, fél, mert fájna hogy játszol,
így törtek össze nemrég,
fájna újra ebből felállnom.

Mi lehetek neked?
Egy nő a sokból,
vagy egy se a tömegből..?

Kedves volt Szerelmem!
ma reggel rajtad merengek,
veled álmodtam megint
a régmúlt újra beint.

Éltem már a saját kis életem,
sikeresen nem gondoltam Rád,
de Te újra a fejembe furakodtál.

Mit szeretnél mondani?
Mi az amiért így gondolsz rám,
hogy én is érzem?

Szeretsz Te egyáltalán?
Vagy csak én szerettelek?
még most is szeretlek..
de már nem mutathatom.

Közös villanásnyi képek,
érzelmek, illatok, a karod melege,
mind mind felsejlik újra,
Téged úgy szeretlek,
mint még senkit soha.

Kápráztató szemed tükre az,
mitől elkezdtem hebegni,
és a hangod duruzsolása,
ettől már teljesen kész voltam.

Álmomban nem engedtük el egymást,
Te akkor is gondoltál rám.
Pedig én ott is sajnos elhagytalak,
de Te küzdöttél, törted magad.

Mi lenne most ha találkoznánk?
Vajon megállnám a tekinteted jeges pillantását?
Vagy szeretettel, bársonyosan omlón néznél rám?
Melyik vagy? Aki nem vár vagy aki kíván?

Vajon Te is érzed vágyad belső súgását?
Téged is késztet, megesz a kívánság?
Lehetek ábrándod tárgya új csomagolásba tekerve?
Lenne még esélyem a szívedben?


Lehajtom fejem. 
Úgysem hallasz,
talán ha ezt olvasnád,
talán megértesz.
Nem, nem a testiség mi a minden számomra!
Te voltál a tökély,
Te maradsz a szerelem számomra.