Hiányod

Hiányod néma csenddé halkul,csacsogásom elapad,
s karod melegségét is feledem,
csak a tudatom vágyakozása hangos:
tudom, hogy melletted jobb minden.


Gyengéd puszijaid lekoptak rólam,
szívem s szám érted epednek,
arcom pozsgása fakul nélküled,
de tudom, ez csak a távolság műve.


Hiányod csendes pajzsként omol rám,
védem magam az egyszerű emberek partján,
szeretek egyedül is lenni, de ez már más.
Szerelmes vagyok beléd, benned él a szívem,
veled s melletted vagyok igazán teljes.


Halk rózsaszálként lengedezek sóhajtva,
töviseim szúrják meg a gondatlanokat,
tekinteted sugarára kinyílok,
orrod szimatára igazán illatozok,
hiányod mégis szomorkássá tesz,
felhők szállnak fölém s komorrá válok,
én vagyok a rózsád, az egyetlen
ki hiányodban óvatosan ring a szélben.