Homokviharban

chillly24•  2019. június 1. 15:33

Homokon állok és jött a szélvihar.

Nincs mellettem fa, vagy egy bokor,

A szél kegyetlenül meggyötör.

Kicsúszik a lábam alól a talaj...


Azt gondolnád homokkal a talpad alatt nem bántódhatsz,

Finoman odébbszáll nyomtalanul,

De a homok durva anyag, csak apró,

Kemény és haragosan karcoló.


Azt hittem, hogy könnyű téged elhagynom,

Már látom, ez sem egyszerű.

Kapaszkodót dobsz, de azt is csak keveset,

Némi gaz, tarack a kezembe kerülnek.


Talán az idő teszi velem ezt a játékot, 

Hogy az eszemre hallgassak vagy a szívemre?

Ki tudja..? lehet mind a kettőre..


Eddig a kettő volt egyszerre,

Sokáig nem működik,

Csak a viharfelhők gyűlnek tőle,

S nem lelem magamban a reményt.


Szép idő van, tavasz szinte nyár,

De ebből az őrlődésből elég már!

Menni vagy maradni?

Egyedül tisztázni vagy kettesben csendben maradni?


Valamiért hiszek benned,

És a hitem hozzád láncol,

Mégis szenvedek tőled,

Bár te nem látod.


Erős ez a homokvihar,

Lassan már kifújt mindent alólam,

Bőröm karcos, akár a lelkem,

Mégsem vérzek.


Szomorú napok ezek,

Mert nem érzem hogy férfi lennél,

Kitartok és tanítok,

De attól még csak egy nagy fiú vagy.


Most már fáj a vihar, szúr és csíp,

Mint csalódásom a torkomban,

Egy hatalmas gombócban,

Nyeldeklek és várok,

Vajon megváltja a hitem egyszer a te világod?

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom