chillly24 blogja

Életmód
chillly24•  2023. január 24. 08:31

Senki ki ne juthasson..

Visszapillantód a holtérbe lát,
Nem látni a döntéseid okát,
Csak sodródsz tudattalan,
S nem engeded, hogy felemeljenek.

Érzéseid, bánat s óceán,
Mik dobálnak a szél hátán,
Kerge víztükör vérszopó halak,
Ez a te világod: egy halott gödör.

Félsz kinyitni a szádat,
Ha megteszed az fájhat,
Mert el kell hagyni a komfortot,
Ezt te ki nem bírhatod.

Millió s milliárd ki téged követ,
Ki súlyosabb, ki kevésbé fizet meg,
S egymás kezét mosolyogva fogjátok,
Hogy behunyt szemmel undorodva eldobjátok.

Közöny s individualizmus jó barátok,
Lelkek csokrát vázába raktátok,
s öntözitek méregoldattal,
Hogy senki ki ne juthasson..

chillly24•  2016. január 15. 12:54

Csendre éhezve

Komorság, drága barátom,
egyedüllét, fenséges királyom,
némaság, hű szolgálóm,
miért nem értenek titeket e világon?

ha közétek férkőzöm, 
fel akarnak rázni,
mintha alvó volnék,
beteget kiáltanak.

Szükségem van rátok,
drága fellegek,
magasból némán lesni az embereket.

Megérteni felesleges fecsegéseik sodrását,
meglátni lényegét a társaság kiabálásában,
átérezni a balga társas lény forrását...

Hiába; nincs szükségem most mindezekre,
nekem csak csendre, rendre, elmélkedésre
kellene egy kis idő..

Néha az elme kér egy kis pihenőt, 
nem fér a sok új bent,
hagy ülepedjen a por ott,
ahol szélvihar söpört végig.

Feldöntött mindent,
érzelmeket és elveket,
a miket s a miértjét,
a hogyan s a mikéntjét.

Adj hát csendet néha,
legyen nyugalmad,
vonulj néha vissza
elméd felett legyen uralmad.

S ha ez sikerült,
újra kell a sok barát,
kell a felesleges szópazarlás,
kell az újdonságok felhalmozása,
hogy újra remeteként csendet kérjek,
s nyugalmat találjak.

chillly24•  2013. április 1. 22:19

Halkíts

Hallgass,
figyelj fel lelkedre,
hallgass,
fülelj a jelekre!

Érezd pulzusod verését,
halkítsd el agyad szemétjét,
érezd lelked apró rezdülését,
félőn hajlongó rezgését.

Halld szíved kívánalmát,
óhajtsd mit a csended kínál,
lazulj el s nézz magadba,
biztos jó úton haladsz ma?

Építs köréd lég-kocka várat,
emelj köréd egy hatalmas víz gátat,
szigeteld magad szeretet-habba
s megleled, mi a szíved hangja.
S halkítsd le a környezeted..

chillly24•  2012. július 4. 22:40

Előítéletek

Ne ítélj,
én nem ítélkezem.
Ne láss mögém,
nincs mit rejtegetnem.

Ne légy őszite,
de ne hazduj nekem;
ne akarj megóvni:
véd engem az életem.

Nincs rosszindulat
nem élvezem károdat,
nem vájkálok benned
s mégsem látsz engem.

Megfojt a vasakaratod,
s közben meg magad vakargatod,
tehetetlen vagy
s máshogy sem akarod.

Korlátozott az elméd
zárt szíved torzít,
tudatlanul éled napjaid
s te magad vagy az, ki dühít.

Életed értelmetlen
lelked élhetetlen,
akaratod zsarnok
s nem fogja szíved megélni a holnapot.

Véred gyűlöletet pumpál
eszed kárhozatot nem diktál
dühöd vakságot okot
s más életét erősen omlasztod.

S mindez miért?
Mert ítélkezel,
mert nem békélsz meg magaddal:
áldozatnak állítod be lelked
s a szavaidat használod fegyvernek.

Mondd: elítélhetlek..?

Kiskunfélegyháza 2012.06.30.  10:24

chillly24•  2011. május 31. 11:10

Megállók

megállók a fejezetek könyvünkben
ki hol meddig időzve
bámul a komor semmibe
mind az idő rabjai vagyunk
s oda a szép reményünk...

jön a busz s figyeled közeledését
öreg járat, kész roncs
repedt-karcolt kaszni, ütődött kerekek
szeretnéd ha a télnek lenne már ideje
smeleg odódban ocsúdnál hirtelen
létezne a varázslat:
hisz minden más reménytelen

a járgány megáll
s a kétely pillanata is tovább száll
Menjek vagy maradjak?
magadban már rég válaszoltál
lépsz egyet s még kettőt:
jegyet vettél: jöhet akár ellenőr (is)

a fék kienged csikorgása elnémul
utasok láttán a fejed elámul
de csüggedve zuttyansz egy üres helyre
senki sincs aki rád figyelne
hisz minden út lassú és zötyögős
honnan gondoltad hogy ez máshogy lesz?

magány és csendet kell hagynod szívednek
erőt és átgondolást otthagyott lelkednek
legközelebb ne bátnson meg senki ennyire
ne lásd meg tükörben a búval bélelt képedet..!

a busz lassít az ablakon kihunyotogsz
merő napsütés vakít a graffitik között
fejed lehajtod vársz még egy kicsit
átgondolod gyorsan: vajon mi lehet itt?
de a látvány túl szép hogy igaz legyen
az előző megálló is így kezdődött...

a járat megállt, az ajtó poros fényt okád
s az itt állók a nyaláboktól rettegve
lökdösik bentebb egymást
mint függő denevér ha fényt lát
vakon tapogatva menekül tovább.

Csengő hallik minden zárul
sötét életeket a fény már nem bánt...
ücsörgünk tudattalan, nézünk kifelé már
s újra döntünk: a következőn kiszállunk!

ólmos készülődés egyre határozott tekintet
de rajtad kívül senki nem tekintget
végül pár lábon áttaposva megnyomod a gombot
néhány sziszegés, meg hogy: "betöröm az orrod!"

ismerős csikorgás, utolsó rándulás
remegő korlát, felszegett tekintet
és irány egy újabb fejezet
talán jobb lesz mint a tavalyi nyaralás
s messze még a fárasztó őszöd...


Tiszaalpár, 2011.05.28. 21:53