chillly24 blogja

úgy gondoltam lesz mire gondolni
a gondolatokkal fogócskázni
s közben gondtalanul gondosan élni
mégis a kínok karjaiban szenvedni
s a fájdalmadat minden esetben szörnyen leróni
de mellette szerelmesen izzani...

ez nem sikerült, és nem fájsz
már nem fájsz, mert nem látlak
nem látlak mert eltakartattál
eltakarodtál mert nem láttál
nem láttál mert nem bíztál...

félve kértem az eget hogy higgy
hogy ne félj és te is kérj
de mind hiába ha nem vagy elég nagy
félj tőlem s félj a holnaptól
a világtól és a vérző szívedtől...
könnyei hullnak alá a mélybe
a bősz hű semmibe
mi értünk olyan lelkesen leledzik
minket átjár megfog: a semmi

s félve néztél mégis rám
most már rám se nézel
óvatosan kulcsoltad karom, derekam
most már meg nem érintesz
tekinteteddel gonoszul vetkőztetve kacsintottál
már nem látom hogy vágynál rám...
mert amit látok az a semmi,
a szerelemből semmi
mit te alakítottál már megint újra ki
nem látni az utat se elöl se hátul
csak a semmit, a kéket, a távolt...
a repedt szerelmet...

s lassan halkul a dobbanás
lecsendesedik bennem minden már...

van néha hogy hirtelen előugrik valami
de ezt most ki sem tudom mondani...

talán elhagysz most már engem örökre
vagy még attól is messzebbre

s békén hagysz engem továbbra is
hallgatsz a sötétben a távolban, ím

elfelejtelek, de hőn reméllek
akarlak, de már csak egy fakó petyhüdt képet

nem ismerlek már fel téged aképpen
minthogy te sem ismersz meg egészen...

végül feledve gondoljuk egymást s régből
egyikünk elmegy majd,
s boldogan rikkant le a másiknak az égből...

Csak egy csöppnyi rés
egy rész egészrész min belátsz
s ámulsz ezer csodát!

Félt-mohón nézed a csoda-képet,
de csitt!
nehogy észre vegyenek!

Ez lenne a veszted?
Nem.
Csak magadtól félsz; ha bezzeg...

De ott a földi de,
mi neked lehet főparancsod, éltetőd, örök urad
mert hagyod magad.

Inkább csak félve figyelsz szemeddel,
furcsán földi-mohón,
s nézel engem tovább
a paradicsom kulcslyukán...


egy vonatúton szemezve... :)

Állok, mint egy majom
félek, mint egy halott
sírok, mintegy fagott
remegek, mint egy kolonc
hiszek, mint egy bigott
ha téged hallok legott...

 De akkor most mi vagyok?

magamra hagy a világ
aztán meg kinevet...
társasjátékot játszanál
aztán könnyen átver...

s félnéd a jót, de nem lehet
senkit nem érdekelsz
mert kevés vagy ehhez...
mindenhez kevés?

lehet...