chillly24 blogja

Személyes
chillly24•  2010. január 30. 22:24

Egyetlen félelmem...

Furcsa, de van mitől félnem
eddig keményen küzdöttem érted
s most hogy felnőttél hozzám
olyan furcsa ahogy viszonyulhatok hozzád...

Félek hogy amiért küzdöttem összeomlik
csak úgy mint a kártyavár: szétesik
s újra a semmi fogad gonosz arcával
inkább lakoljak azonnali halállal...

Egy nagy rettegnivalóm van, nem más
csak hogy újra elveszítelek, de most végleg...
De... érzem hogy most nem úgy érzed...
csak a megszokás...

Van okom félni szerinted?
Tudom hogy elhiszed...
shogy tudod az egészet
remélem lesz időnk a jövőben...

Nekem csak az Idő kell és Te
és az hogy legyőzzem a kínzó félelmet:
hogy újra, talán örökre elveszítelek...!

Szeged, 2010.01.26. ~23:10

chillly24•  2010. január 30. 22:02

Talán...

égő felszínű folyó
hanyatló bomlott csipkebokor vessző
úttalan utak miken járok
valahogy mindig Hozzád találok...!
Talán ez a sorsom
talán nem is akarok másé lenni
talán mindennél jobban szeretlek Téged...
...talán.

Szeged, 2010.01.26. ~23óra

chillly24•  2010. január 24. 15:47

A szívünk táncoljon...

Égő csókod hiányzik a számról
puha kezed tüze lassan elhalványul
s hiányzik újra mindened
a szemed, a lelked, a szerelmed...

forró játékot játszanánk együtt
omlós puha sütit ennénk,
s felcsigáznánk egymást ahogyan csak lehet
kitapasztalnám mindenedet!

trópusi viharban hurrikánt játszanék veled
ellopnám tőled egyből a szíved
s te szállnál utánam a szélben
te velem én veled együtt, Szívem...

sivatag perzselésében bolyonganék melletted
de boldog lennék, mert tudnám itt vagy velem
egymásra boruéva halnánk mosolyogva
már nem félve, nem hiányozva...

De mind közül egy igaz út van most
hogy hiányzol nekem nagyon,
s várom hogy újra találkozzunk
ha mi nem is, de a szívünk táncoljon...

Szeged, 2010.01.22. 8:00

chillly24•  2010. január 23. 16:49

Soká látom

Napsütötte domboldalakat képzelgek
rajta nevetve futok veled.
Az idő már nem fog rajtunk
egy csodás patak folyik át alattunk,
mert mi a hídon játszunk
édes szerelemkerengőt járunk
örök időre, amíg csak látunk

Utána habfelhők ölelését várjuk
csókos szavait odébb hányjuk
s hagyjuk magunknak a csókokat
szavak nélkül egymást erősen szorítva
az időt nem számítva...
nem kell nekünk már az idő
csak a csók, csak a vágy, csak az Ő...

Majd hirtelen egy téli reggelen
felébredek nélüled.
nem látlak, de tudom: kellek.
Nem kelletem magam tovább,
mert tudom: szükségem van Rád!
S boldog egyedül járok tovább iskolába
amíg... amíg fel nem vesznek máshova

Hiányod már nem fertőz
hiányod már csak szomorít
de csak egy kicsit
addig amíg csak szabad
utána összeszedem magam
ne lássák szomorú mosolyom, a picit
mert nem szeretik az ilyet a népek
Csilli nem mosolyog:
Talán valaki megsértett?
én mondom: nem, nem... semmi baj
csak soká látom azt,
aki mindennél fontosabb... hajj...


Szeged, 2010.01.22. 7:50

chillly24•  2010. január 23. 16:42

Soha többet...

Hideg szél fúj
mégsem fázom
hideg tél kerülget
én mégis lázban égek...

kék szemedért
álbarna hajadért
egy örök illatért
a búgó hangodért...

meleg nyár kerestetik
a hideg fák alatt
tavaszi öröm kér hangot
a szürke téli tájtól,
hogy végre beköszöntsön a tavasz
majd az örök nyár
csak soha többet el ne hagyjál!

Szeged, 2010.01.20. 11:07