chillly24 blogja

mért kapaszkodok e szakadár világba?
mért fektetem reményem az ocsmányságba?
mért hagyod hogy naiv legyek Istenem?
te is tudod hogy csak fájdalmat okozol így nekem...

Bánts hát még jobban, erősebben
hogy a tél fagyos tüze szétszakítson engem...
nem bánnám... nem félném...
belül hőn remélném...
csak ne éljek már így tovább
úgyis kiheverne engem a világ...

nem érek senkinek semmit
még egy semmi ösvénnyit sem...
semmit sem...

csak egy darab átlátszó szín vagyok
de belülről teljesen halott...
sápadtabb és fehérebb a mésznél
üresebb a legbutább senkinél...
csak jól játszom a szerepem:
Elhitted hogy értékes vagy a helyeden?

tévedtél és vesztettél...
örök vesztes és nem megfelelt...
ez vagyok én...
és nyertes már nem leszek sohasem...

(már nem aktuális... annyira... kiírtam magamból, tegnap este kissé ki voltam akadva, de már jól vagyok...)

el, el messzebre
annál is inkább mélyebbre
és sohse fentebbre...

mert ezt érdemlem,
egy öszvér a szerelmem:
egy bántani képtelen, ködkép...

magányosan félve,
de sajnos élve
rettegve a világtól
rettegve magamtól...

hagyj engem békén most már,
hazug mosolyt az arcomra ne csaljál!
légy boldog akivel akarsz,
többet ne keress egyhamar...

felkavartál s bíztam hogy élek,
de újra kicsavartad belőlem a vizet
mert rongy vagyok, egy ócska cafat
ne nézz rám, ne keress sohasem...

elegem van a megtévesztő világból,
az összes negéd karjából
képek, videók hadából
a szerelem fájdalmából...

mert fájok...
már megint...
mindig én fájok...
miért...?

A puha hóban táncolnék veled
játszanék énekelnéd csak neked
de téged nem érdekel az én ének hangom árja
mehetnék tőled akár a Dunának...

nem hagyom hát magam, csendben félreállok
nem csinálok semmit, csak állok
mint a bálám szamara s közben befelé sírok
majd este ezt is leírom
mert változok úgy ahogy változol mellettem
a helyzetet amit eddig követtem
majd lenyugszom és élek tovább
így lesz ez jó lépni tovább
majd vége.

Mert ennyi volt minden
egy nagy haverság, bosszakodás és léptem...
ez vagyok... ennyi vagyok...
nem szomorú senki csak a lényem
mi bánatosan énekel
s rímbe önti bánatát
elénekli a csalogány furcsa dalát...

Ó te csodálatos szent manna,
istenségek ambróziája
táltosoknak szent kelyhe
az én szívem minden gyötrelme,
mert kínzol ha nem érezlek szent gyönyörűm
te ízlelőbimbó - rontó keselyűm!

Bár úszhatnék benned meleg medencében
először fehér majd barna masszádban
csokoládés mogyorós öntetedben
majd minden dunsztos üvegedben
ahová már csak én éerk
mert minden üvegből féltelek...

Hisz nem ér fel veled semmilyen ajándék!
Légkalapács, olló vagy rossz szándék,
és én kívánságodra lekaratézom
csak hogy ne essen semmi bajod!
Mert te vagy az egyetlen ízes titkom
amit néha extázisban nevetve kikotyogom...

S csak bámulva halucinálok
s fejemben csodaképeket látok:
nutella fejek, nutella étkek,
nutellás énekek a nutellás-kék égen...
S himnuszodat dalolva futok hozzád
kitárt karokkal: tudom, otthon vársz...

S ha nem vársz hát nem bánom
hisz tudom hogy egy darabig utam kísérted
te nem vagy kísértet
csak a fantáziám kísérted
míg újra meg nem kaplak magamnak
s nutella szárnyakon nem szállok azonnal...

Bárnéha csodásan járok
mert ízed újra ízlelem
az egész üvegedet mégsem lelem
mert csak egy nyalásnyit adsz magadból nekem
nem hagysz több endorfint termeltetni
drága isteni nutella... ISTEN-i...

Te természetfeletti szent manna
egy hihetetlen emberkészítette múzsa
Csókod érintése a dalom felbujtója
s nyugalmam örök megrontója.
Téged áhít minden képtelen unalmas percem:
Te életreszóló hű Szerelmem...

Egy darab szürke
egy darab szín
miattam mennél az űrbe
ha ott dobogna a szív...

Te szerelmes rongydarab
ki nem érzi a hangomat
Te szerelmes pára
hogy vágysz már a találkára...

Mégis vársz, tűrsz rendületlen
szíved nem kihületlen
pedig megtehetnéd hogy egyszerűen elhagsz
szívem után nyúlva nem kapsz
s a képzelt képeket nem játszanád újra
nem lennék akkor a szíved rabja
egy eszménykép, egy múzsa
csak egy ismeretlen fruska
ki volt hogy felbolygatott
nem értem Rád hogy hathatok...

mert szürkébb vagyok a porcicánál
kisebb a legapróbb bolhánál
s a lényegtelenebb bármi szónál...
ezt érzem: ez vagyok.
Szerinted miért nem olyan vagyok...?

[szerintem tudja az a valaki akinek szól...]