chillly24 zavaros élete

Személyes
chillly24•  2009. március 19. 20:49

Egy cseppet jobban :)

Köszönöm mindenkinek: a biztató szavakat, azt hogy nem hagytok magamra, és azt hogy csak itt vagytok és néha elovassátok a blogom újabb bejegyzését. Jólesik tudni, hogy nem csak magamnak vagyok e világban.
 Egy cseppet már jobban érzem magam, a tegnapi napom meglepően jól sikerült, és hihetetlenül sokat mosolyogtam, és nem tudtam kontrollálni azt hogy nem mosolyogjak, de jól éreztem magam így szóval nem panaszkodom. Volt egy nagyon jó edzésem, ahol mondjuk nem voltunk vlami túlságosan jók, mert már majdnem kiakasztottuk szegény Tamást az edzőt, mert a csapat nagy része most naon béna volt, de visszatérve rám, volt pár olyan szép lövésem hogy a kézilabdakapu fickát olyan szépen meglőttem, hogy azt én magam sem akartam elhinni!! :)
 Megtanulom azt hogy hogyan kell az emberek gondolatait kizárni a fejemből, mert ami problémám van azok általában valami ilyesmi okok miatt van. Az eddige legjobb barátnőmmel összevesztem, vagyis tulajdonképpen nem vesztem vele össze, csak leírtam  a hibáit egy levélbe, és írtam neki hogy ne zokon vegye hanem bölcsen lásson be dogokat és próbáljon meg egy kicsit változni, de ő inkább kiakadt éd idegbeteget játszott. A másik vonulat a szerelmi életem, amely eléggé szétesőben van, de ezt mostmár kezdem megszokni... Annak örülök hogy ti ittvagytok és igazi támasz vagytok számomra, ezért hálás is vagyok, és amikor van időm akkor megpróbálok mindenkinek a blogjába belekukkantani, hogy ne azt érezzétek hogy nem is vagytok számomra fontosa. Fontosak vagytok nagyon is és örülök hogy beregisztráltam ide, és felfedeztelek titeket... :) Hálás vagyok... :D Jaa. és a kedves olvasóimnak meg azt köszönöm akik nincsenek regisztrálva, hogy olvassák a blogomat, mert nem tudom hogy hányan  vagytok, de köszönöm... :)
Na lassan megyek, mert holnap 3 dolgozat tárt karokkal vár az iskolában... :S
Jóéjt mindenkinek!

chillly24•  2009. március 17. 20:32

Amikor nem érzed magad a helyzet magaslatán...

Sziasztok!
Nem tudom hogy észrevettétek-e már de ez a blogom arra szolgál hogy kiöntsem a lelkem a másik pedig az alkotás blogja. Most éppen mint mindig, személyesen igen csak rosszul érzem magam. Nem azért mert elégedetlen vagyok vagy mert sosem vagyok elégedett, hanem olyan környezetem van, amelyet már nehezen viselek el. Szerelmi életem romokban, barátaimat helyre kell tennem hogy hékás az nem úgy van, de akiket így kell helyretennem, azokat már nem tisztelem barátomként, mert nem érdemlik meg, és sekélyes talajon nem meg a virág, vagy igen? Én nem úgy érzem... Számkivetett vagyok, és ti vagytok sebemre a gyógyír,  de ti sem vagytok itt, és nem vagytok itt minden lépésem mögött, magányos vagyok, és olyan magányos mint még sose. Kérlek segítsetek valahogy mert nem bírom ki!

chillly24•  2009. március 14. 09:29

MA

Üdvözletem mindenkinek aki olvassa a blogomat! =)

Hol is hagytuk abba? Jah, tudom már nőnap... Utána helyrerázódtam mint mindig mert hát mit tud csinálni az ember egy-egy veszekedés után... Kedden este visszamentem Szegedre a koliba. Igaz betegen, de legalább nem unatkoztam itthon. Fura volt a hetem, mert a barátnőmnek aki a szobatársam is a koleszban, és osztálytársam egyben még előző pénteken írtam egy levelet, hogy mi az amiben meg kellene változnia, mert már nagyon szúrja a szememet, és azt hallottam róla a hét elején hogy idegbeteg volt és hétvégén egész végig sírt és hasonlók, vagyis taljesen ki volt akadva, pedig azt írtam neki hogy ne kiakadjon rajta hanem gondolkodjon el a dolgokon és lásson be pár dolgot... Hát ez csak utólag sikerült neki úgy hogy más nyugtatta meg és úgy kellett bele kedvet tölteni... Nem úgy sült el ez a része mint ahogy szerettem volna, de az ezutáni rész egész jól megvalósult, mert többé kevésbé "betartja" azokat amiket kértem. Ilyen például a rendtartás, mert iszonyat kupis a lány, meg még pár dolog, de látom hogy nem fog sokáig tartani, mert piciben ugyabazt csinálja mint eddig, csak annyira tartja be hogy a nagy környéke rendben van és akkor szerinte rend is van már... Na mindegy...
Én egész jól elvagyok, ma megyek edzőmeccsre Kécskére, és nem tudom hogy mennyit leszek a pályán mert most a betegségem miatt kihagytam egy keveset, de remélem sokat játszhatok majd!! =) Nagyon szeretek kézizni!! =D =D

  Na jó mára ennyi elég... :D

chillly24•  2009. március 8. 13:07

Nőnap...

Helló mindenkinek!
Nem értem hogy a férfiak miért szeretik magukat magasabb rendűnek érzeni a családomban! A bátyám és az öcsém i... Mondjuk inkább csak a bátyám mert az öcsém olyan hogy áhh, én mindent leszarok amit mondanak, tehát nem magasabb hanem mindenen kívüli... Nem értem ezt a felfogást. Miért jó az az embereknek hogy csak a saját érdekeit veszik figyelembe? Attól még nem lesz jobb a környezetüknek... Sőt ez így a különbségeket növeli, és aztán már számba se jöhet az hogy valahogy kommunkiáljon a szenvedő alannyal, habár ha ezt jól meggondolom ez a büszkeség és a hiúság eredménye. Nem tudom hogy hogy lesz majd akkpor ha lesz egyszer gyerekem, de nagyon nehezen bírok majd vele ha ilyenre sikerül nevelnem mint most a bátyám és az öcsém sikeredett, túlságosan is a szélsőségekben gondolkodnak, akér csak az anyám, vagy az édesapám. Mindenki itthon úgy viselkedik, akkor én is?
Én akkor túlságosan ember és emberiességi szélsőségekben gondolkodok?

Mondjuk ezt sem hiszem, mert pont most vagyok úgy egy barátnőmmel hogy az is lehet hogy nem fog hozzám szólni, mert írtam neki egy levelet, amiben a hibáit írtam le, meg azt hogy mni az ami nem tetszik a viselkedésében, mert igencsak furcsákat csinál és nem igazán tolerálható dolgokat, és nem beszéltem még vele, de egy közös ismerősünktől megtudtam hogy nagyon ki van akadva... Szóval nem vagyok e vilgra való, mert megbántottam a barátnőmet, aki már felhúzott a hüeségeivel, és ezt mindet megírtam levélben. Vagyis nyugodtan temessetek el és hagyjatokm ott ahol vagyok, mert nem is vagyok tényleg idevaló...

chillly24•  2009. március 6. 17:51

Betegség? Az mi?

Hát helló! Íme egy újabb nap...

Képzeljétek nem voltam iskolában, mert elég cudarul éreztem magam reggel és hazajöttem Szegedről, és elmentem orvoshoz, aki kiírt egészen keddig, de akkor még el kell mennem kontrollra és ki tudja hogy mi lesz majd még azután velem. Ez akkor azt jelenti, hogy minden nap tudok nektek írni, bár nem tudom hogy mennyire olvassátok a blogomat. Szóval lebetegedtem és most itthon csücsülök a gép előtt és pötyögök egy szöveget a gépbe, és azon tűnődöm hogy ugyan szokott valaki belenézni a bolgomba? Vagy csak a szócsépelés miatt írom? Nem nem hiszem hogy csak azért írok hogy a semmiben lógjon. Mikor beteg vagyok nem azért vagyok általában beteg mert gyenge az immunrendszerem, hanem úgymond pszichoszomatikusan betegszem meg. Ha valamilyen bajom van a lelkemben akkor megbetegszem fizikailag is, és ha elhagyom magam, akkor leszek beteg. Például téli szünet előtt bagyon beteg voltam, megis volt az oka: van/volt egy barátom, akivel újra összejöttünk és nagyon boldogok voltunk, de miután nem találkoztunk, nem keresett se telefonon se neten két hónapig így azt hiszem megvolt az egész alapja. Ennek a sztorinak a háttere pedig az hogy a sráccal már körülbelül három éve várunk egymásra és egyszerűen éreztük egymás gondolatait, és meg lett volna mindenünk ami egy szerelmespárnak kell, vagyis a másik jelenléte, de sosem sikerült az egész úgy ahogy szerettük volna, és így hol az egyikünk hol a másikunk szenvedett a másikért, utólag látva feleslegesen. Például megbeszéltük egymással hogy nem leszünk többek mint két barát, és én ennek tudatában összejöttem egy sráccal, ami egy komoly  kapcsolat volt, de nem sikrült olyan hosszúra mint amilyenre gondoltunk, mégis nyolc hónapig együtt voltunk. Na mármost a srác akibe igazából szerelmes voltam-Viktornak hívják- szerelmet vallott nekem akoor amikor a komoly kapcsolatban voltam kb négy hónapos, hát nagyon nem tudtam hogy mit csináljak, mert megszerettem azt a srácot is akivel akkor együtt voltam - Dávid- és nem akartam akkor és ott hirtelen otthagyni Viktor miatt, mert az érzelmekkel nem jó játszani és nagyon nagy dilemmában voltam hogy mit csináljak. Végül a szerelmet utasítottam vissza azért hogy Dávid ne omoljon össze a hirtelen szakítástól. Lehet hogy nagyon emberies az amit csináltam, de nagyon sokat szenvedtem abban a hónapban emiatt, ráadásul nem sok emberrel lehet ilyet megbeszélni, mert igazából csak én ismertem a két embert annyira hogy kezdhessek is velük valamit. Így magamra maradtam, és sírtam sokat, aztán megnyugodtam, mert ha Viktor valóban szeret, akkor nincs seemi probléma, mert akkor biztos hogy megvár- ez az igaz szerelem alaptörvénye -  és most különben is ő volt a soros a szenvedésben, mert tényleg nehéz volt azt látni amit művelt a szemem előtt másokkal... Aztán végül szakítottam Dáviddal nyár végére és nagyon össze voltam törve, de eljött hozzám nyáron és azt hittem hogy akkor minden megoldódik, erre nem tovább bonyolódik az egész?

 Nem jöttünk össze aztán még azt is mondta hogy nem marad szegeden, hanem mivel felvették pécsre ott folytatja a tanulmányait, mert Viktor pont ekkor volt végzős. Aztán sokéig nem hallottam róla semmit, majd egy idő után írt neten egy e-mailt és érdeklődött utánam, én válaszoltam és leveleztünk. Aztán megbeszéltük hogy találkozunkpécsen nála az őszi szünetben és összejöttünk. A többit már olvastátok... :S

Hát igen ilyen az élet, de ha mindig meglátjuk azokat a dolgokat amiért érdemes élni, akkor mindig van okod egy kis mosolyt biggyeszteni a száf szélére! Szóval mosolyt kérek!!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom