Régről foszlik át a semmibe

s lassan halkul a dobbanás
lecsendesedik bennem minden már...

van néha hogy hirtelen előugrik valami
de ezt most ki sem tudom mondani...

talán elhagysz most már engem örökre
vagy még attól is messzebbre

s békén hagysz engem továbbra is
hallgatsz a sötétben a távolban, ím

elfelejtelek, de hőn reméllek
akarlak, de már csak egy fakó petyhüdt képet

nem ismerlek már fel téged aképpen
minthogy te sem ismersz meg egészen...

végül feledve gondoljuk egymást s régből
egyikünk elmegy majd,
s boldogan rikkant le a másiknak az égből...