Arany blogja
VersIrodalmi játék
gyűrűje, mások, emlékeink, angyal, rosszkor, város, maradunk, spirálja, fázós,réseken
Repülünk a légen át
Kihalt a város pereme,
egyedül vagyok az éjben,
átölel emlékek gyűrűje.
Fázosan húzom magamon
kopott kabátom össze ,
befúj a szél a vásott réseken.
Egy angyal száll el felettem,
talán a képzelet szülötte,
s érzem rosszkor voltam, rossz helyen.
Mások a fények, mások az álmok,
a múlt kitörülhetetlen bőrünkre karcolt,
s az idő sebes folyóként szalad.
Múlik minden, mi szép volt, s mi fáj,
repül az élet, s vele repülünk a légen át,
s hisszük , hogy valami szilánk belőlünk itt marad,
mire a vöröslő hajnal az égen felhasad.
Vers megadott témában
Megadott téma: öregek, szeretet
Mikor az idő homokja lepereg
Mikor az idő homokja lassan lepereg,
sok keserűséget, bánatot eltemet.
Mi egykor fájt, már rég behegedt,
s a harag és gyűlölet, mint ráncot a ruhán,
kivasalja a megbocsátó szeretet.
A fáradt szemek egymásra rátalálnak,
bennük az emlékek víg táncot járnak.
A kéz nem szorul kemény ökölbe,
kinyílik a tenyér barátot keresve.
Az idő, mint pókháló borítja be az arcot,
s bennük a mosoly szomorúsággal vette fel a harcot.
Mikor az idő homokja lassan lepereg,
a gonoszságot felváltja a bölcsesség, a szeretet.
Kellemes ünnepeket!
B.Faragó Aranka
Álmodik a fenyő
Erdő közepén áll a kis fenyő,
szél szaggatja, zúzmara borítja.
Körülötte fehér köd, röppenő,
szívét jeges magány fájdítja.
Álmodik fűtött meleg szobát,
vágytól csillogó, édes ünnepet.
Gyermekek gyöngyöző kacaját
s hogy a kívánság fája ő legyen.
S mi magánytól megfáradt,
bűnös , árva lelkek,
kiket a remény már elhagyott,
álmodjunk véle közösen,
hófelleg hozta, tejfehér karácsonyt!
KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEKET KÍVÁNOK
MINDEN KEDVES POET TAGNAK ÉS OLVASÓNAK!
Búcsú Rony kutyától
Havanese kiskutyánk 15 évig volt társunk. Szombaton átment a szívárvány hídon. Feltétel nélküli szeretett hűségét szívünkben őrizzük.
Egy versemmel búcsúzok tőle.
Rekviem egy kutyáért
Te voltál nappala,
Te voltál éjjele,
fekete szeme
csak Téged lát.
Simításod hűsítette
lázongó lelkét,
szavad dal volt,
kérésed parancs,
a séta veled
egy nagy kaland,
s lábad mellett aludni
oly csodás.
S mikor a hívó szó
elszólította végleg,
hogy a szivárvány hídon
keljen át,
szeme homályos tükréből
Te néztél vissza rá.
És odaát, az örök mezőkön is,
csak Téged keres, Téged vár.
Születésnap
Születésnap
78 éve született férjem. Fájó szívvel emlézem rá egy versemmel.
B. Faragó Aranka
Végtelen magány
Hiába szaladt el véled az elmúlás,
mint folt a ruhájához, hozzám tartozol.
Feslett életem emlékeddel fércelem,
s szakadt gunyám bűszkén hordozom.
Megfáradt őszre tavasz és új nyár jön ,
de a tücsök már nem nékünk hegedűl,
s hiába kérem a nap forrón süssön,
lelkem vacogva érted könyörög.
Learatott éveim kévébe kötöm,
s foszlos kalácsba hiányod sütöm.
Hideg esőt sír keserű bánatom,
és hívó szavam a széllel elküldöm.
Eres kezem Tiedre rá már nem talál,
üresen kong a végtelen magány.