Arany blogja

Vers
arany52•  2018. július 11. 15:39

Házassági évforduló

Ma van a házassági évfordulónk és ilyenkor visszagondolok a harminc közösen töltött évre, mely fáj, hogy már csak emlék, de legalább szép , felejthetetlen emlék.

Megszegte az élet sorsom kenyerét,...
szürke ablakomon szemem semmibe néz.
Kócos álmaim rendezem sorba,
s emlékeim lehajlanak a porba.
Simogató kezed a semmibe vész,
hangod a távolból édes, mint a méz.
Mint fonalon a görcs,lelkemen csomó,
hiányod oly reménytelenül fojtogató.
A múltba hiába merengek vissza,
s arcom a megeredt, sós könnyt issza.
(Arid)

arany52•  2018. március 24. 18:01

Játék a szavakkal


Megadott szavak:

pihés, édesdeden, kulcsol, fullasztó, pazar, aranyló, kiábrándul, szánt, kapca, eleven

Alszik a nyár

 Édesdeden alszik a nyár.
pazar fényével már nem ölel át.
Aranyló hajad bánatcsikok tarkítják,
eleven szemed kútjában kiábrándultság.
Pihés bőrödön ma már eke szánt,
s mint kapcát dobod le ifjú ruhád.
Füledbe ősz dúdol múló dallamot,
s a kóbor szél ad örök balzsamot.
A fullasztó nyár oly messze már,
rád csak a jeges hideg tél vár.
S hiába kulcsolod álmaidra kezed,
kihullanak mint pergő homokszemek.

arany52•  2018. március 1. 14:38

Irodalmi játék

Első és utolsó verssor:

"Felnőttem tavaszban nyárban
 "Csillag les rám kurta szigony"


Felnőttem...

Felnőttem tavaszban nyárban
zord téli éjszakákban.
Esőben hóban sárban
néha tünő napsugárban.

Mint kóbor állat jártam magányban
kirekesztettek sötét udvarában.
Kivert kutyaként ugattam holdat
és nem tudtam  mit hoz a holnap.

Mint alvadt vér tapad rám bánat
és a fényt takarja sötét árnyad.
Körbeölel jeges  iszony
csillag les rám kurta szigony.


arany52•  2017. november 8. 13:43

Születésnap lenne....

Hetvenöt éve született Férjem és nyolcadik születésnapja, melyet már együtt nem ünnepelhetünk.
Szeretettel gondolunk Rá,és emlékezünk a közös évtizedekre, az ünnepekre, a nagy ebédlőasztalra, mit körbeülhettünk, hol ezen a napon kedvenc ebédje és torta várta.
Egy versemmel adózom emlékének és köszöntöm odaát. 
 

Nélküled.... ...

Nélküled szűk sikátorban járok,
s a napfény nem tekint le rám, 
Nélküled csak magamban várok,
s társamul szegődik a magány.

Fagyos szél tépi lelkemet,
Téged már sehol nem lellek,
mindenütt kósza szellemek,
örök titkokat rejtenek.

Sötét árnyak népesítik be álmom,
ébredés érkezik fekete szárnyon.
Utamat hiába kutatom fájón,
Nélküled meg nem találom.

arany52•  2017. november 4. 17:30

Megjelenés

Megjelent HÁROM ÉS FÉL ÉVTIZED címmel a KRÚDY GYULA IRODALMI KÖR ANTOLÓGIÁJA.
A kötet harmincöt évet ölel át fotókban, festményekben és írásokban.
Négy versemmel szerepelek az antológiában, mely számomra nagy öröm és megtiszteltetés.

Óbuda

Megroggyant kis házak,
csöpögő ereszek -
köztetek voltam én
gyermek
Régi piactér, nagyhangú kofák,
Ti adtátok apró kezembe
a vérpiros almát.
Hunyorgó ablakok,
doh szagú falak,
kacskaringós utcák,
macskaköves utak,
- konokul őrzitek,
első léptem nyomát.
Hegyoldalt a templom,
árnyas fák tövében.
Hangja messzi múltba visz,
emlékek erdejébe.
Megbúvó kocsmák,
kockás abroszon a csúsza,
kisfröcs savanykás illata
száll a messzi múltba.
Óbudai temető
szomorú fűzei alatt
pihennek, kiket szerettem,
itt leljem én is
örök nyugalmamat.

Nélküled

Egymás nélkül felek voltunk,
egészet együtt alkottunk.
Együtt voltunk szín és a fonák,
Jin és a Jang s közös csodák.
Színskálát közösen alkottunk,
magunkban csak szürkék maradtunk.
Mi voltunk a mágnes két pólusa,
a vonzás és taszítás ritmusa.
Fény és az árnyék, hó és a nap
öröm és bánat, hőség és fagy.

De kettétört mi egyben volt egész
s hiányoddal maradtam csak törtrész.
Nélküled félszárnyú madár vagyok
s repülni az égig már nem tudok.

Maradj még!

Évek távolódó erdejében
úgy elhagytál már.
Nem Veled köszönt be a nap
és nem veled búcsúzik éjszakám.
Alakod lebukik a horizont alá,
hangod mély kutak nyelik el.
Tetted, mik egykor utam szegélyezték,
ma már veszendőbe ment.
Keresem a sötétlő éjben
emléked foszló fénysorát
és sírva kiáltom az égbe:
Ne menj még el!

Ne menj még el,
maradj még kicsit,
időzz még velem el!
Álmod fedje be
sebtől vérző testem
és fehér gyolcsként kötözzön be!
Öleljen át, mint sötét éj,
ha fázom, takarjon be!
Ne hagyja kihűlni vacogó lelkem,
a régi nyár heve,
telem olvassza fel!

Kiáltanék, de hangom messzeségbe vész.
Farkasok űvöltik kínzó magányom
s Te mint egy látomás,
összezárt tenyeremből
sebzett madárként repülsz el.

Mit érzel...

Mit érzel mikor fázós reggel,
még felkelni sincs kedved,
mikor varjak tollai, mint emlékeid hullnak
és fekete lepel takarja, mit hoz a holnap?
Mit érzel mikor a fák esőcseppeket sírnak
és el nem sírt könnyek szántják arcodat?
Mit érzel mikor szádban az étel kővé vált,
s nyögve nyeled sorsod, mi egy falattá állt?
Mit érzel, mikor szakadt ajtót zörget a szél udvarodban,
s már nincs kit tartsál lecsüngő két karodban,
mikor megfáradt tested már csak pernye tarkítja
s kit egykor szerettél, sötét föld borítja.
Mit érzel.....? mit érzel......?

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom