Arany blogja

arany52•  2019. augusztus 16. 17:38

Mese a Kerek erdőről és a fivérekről

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren túl, de talán még az Üveghegyen is túl, volt egy nagy Kerek erdő. Itt élt három fivér. Még gyerekkorukban kerültek az erdőbe, mikor eltévedtek. Édesanyjuk vásárba ment, és mondta a fiúknak:
- amíg meg nem jövök, maradjatok otthon, ne menjetek sehová! Sietek haza.
A fiúk kalandvágyok voltak, és kisurrantak a apró házból. Elmentek a Kerek erdőbe, hogy a fák között bújocskázzanak, de haza már nem találtak.
Ez az erdő arról volt híres, hogy itt az állatok nem bántották egymást, róka a nyúlnak, oroszlán az őznek jó barátja volt.
Az erdő szeretettel fogadta a három fivért is, bársonyos fű volt az ágyuk, moha a párnájuk, csillagos ég a takarójuk, és az összes állat a barátjuk. Így éldegéltek szerény boldogságban, míg fel nem nőttek.
Akkor azt mondták a fiúk:
- szép,szép a természet, de már erősek vagyunk, építsünk egy nagy várat!
A gondolatot tett követte, és fából, kőből nekiálltak várat építeni. Segített nekik a medve, a farkas, de még a csiga-biga is hozott egy-egy fűszálat.
Méhecske aranyló mézét, nyúlacska ropogós, frissen szedett sárgarépáját ajánlotta fel a dolgozóknak.
Egy fertály év alatt kész is lett a vár, tornyai a csillagokig értek, és mint kislányok kék szalagja , ölelte a patak körbe. Látogatták az erdő állatai, és a vándorok is itt pihentek meg. El is nevezték Barátság várának.
Ha Te is arra jársz kicsi fiú, kicsi leány, nézzél be a várba. Kapsz frissen fejt tejet, hozzá illatos, vajas kenyeret áfonyával, és megsimogathatod a szelíd állatokat.

arany52•  2019. július 11. 12:23

Házassági évforduló

38 éve házasodtunk össze férjemmel, és szűk 30 évet éltünk együtt megértésben, szeretetben.


Lelkem ma is Téged keres.




Együtt


Együtt álmodtuk a jövőt,
együtt éltük a tegnapot.
Együtt jártuk az erdőt
és együtt voltunk boldogok.




Szívemen átüt most a bánat,
hiszen napom nélküled telik.
Ma is őrzöm árnyad,
világom most így színesedik.




Hogy ismertelek,
hogy szerettelek,
hogy belaktad eltelt éveim,
- ennyi nékem elég.
Könyörgöm lelkemből,
emléked maradjon velem még.

arany52•  2019. június 17. 11:09

Itthon vagyok én

 

Itt van otthonom e múltból maradt Óbudában,
hol a házak egymás mellet guggolnak, mint apró anyókák.
Hol macskakövön koppan tétova léptem,
és kopottak a parkbeli pirosra festett padok.

 

Hol kora nyáron akác illat lengi be a tájat,
s a kiskocsma sör szagával kevereg.
Kapualjból dohos hideg árad,
s összehúzott kendőmbe kötöm szakadt emlékem.

 

Itt hagytam egykorvolt babos szoknyás magam,
zászlóként lobogó hajú lányságom.
Arcom ráncába gyűjtöttem éveimet,
s a dunai szél mesél elfeledett utamról..

 

Megállt pocsolyákban csillog gyenge lámpa fénye,
még egyet serceg az eldobott cigarettavég.
Apró ablakból kopott szőrű macska néz rám,
és érzem , hogy e szűkös utcákban - itthon vagyok én.

arany52•  2019. április 14. 11:19

Kilenc éve

Férjem kilenc éve ezen a napom hagyta el e földi létet, de szívünkben örökké él.

Egy versemmel emlékezem meg Róla.

Az évek szaladnak...

Az évek szaladnak,
a hiány megmarad,
már csak a sápadt Hold
csalóka két szarva közt,
álmodhatok Terólad.

Az élet pergő táncát,
csak egymagam járom,
s az eltűnt víg perceket,
mint széthullt rizsszemet,
tenyerembe már nem zárom.

Üszök-vert kalászként,
hajlok a nyári szélben,
eső tépte, vihar szaggatta,
foltos ruhám lelkem takarja,
égő sebem el ne vakarjam.

Oly felesleges már a tavasz,
mint vászon zsákon fényes lakat.
Nem terem nyár édes almát,
belevásik fogam vad húsába,
s számban a nyál keservé vált.

Izzó könnyek mossák arcom,
megfizettem kimért sarcom,
Köpönyegét az éj rám akasztja,
s képzeletben golgotás utunk,
a végtelenbe - együtt járjuk.

arany52•  2019. február 19. 11:21

Várj türelemmel

B. Faragó Aranka
Várj türelemmel

Ne dicsérd napodat,
míg nem lett este!
Ne dicsérd estédet,
míg éjjé nem vált!

Ne dicsekedj
egy napos szerelemmel,
melyre még kétségek
kútja vár!

Ne emlegess
ifjonci erőt,
az évek még mindezt
kegyetlen ellophatják.

Ne hencegj hiú
boldogsággal,
míg boldogtalan napot
nem éltél át!

Várj türelemmel,
mit hoz a sorsod,
tarisznyádba örömet,
vagy bánatot ád.

Ha majd napod
nyugovóra készül,
mondhatod élted
szép volt, vagy fájt.

~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*~*

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom