Arany blogja

Születésnap

70. születésnapomra lányom tortával, virággal , apróságokkal lepett meg, én meg erre az alkalomra egy verset írtam.

Időutazó

Születésnapomra

Az ifjúság csak látomás életem egén,

az idő elszaladt, mint ördögszekér.

Hetvenszer fordult tél a nyárba,

s minden ősz meglop emlékek egy darabjával.

A parfüm illatú nyár már mögöttem jár,

s az ősz lombkönnyét hullajtja rám.

A remény neontocsákban fuldokol,

s arcomon, mint vonatsínek,

az idő ránca a végtelenbe fut.

Az elmúlás kóstolgat,mint ínyenc falatját,

s minden korty vízhez egy bánatcsepp jár.

Így megyünk együtt, én és a múlt,

mint két csalfa, vak időutazó.

Száz éve született Édesapám. Különleges ember volt a maga módján. Nehéz gyerekkor jutott neki, kiskamaszként vesztette el Édesanyját és szinte még gyereként négy kistestvéréről igyekezett a lehetlő legjobban gondoskodni. Fiatalságát a háborús évek árnyékolták be, de gondok ellenére megtartotta élete végéig hitét, szarkasztikus humorát.
Hosszú életet adott neki a sors, melyben erős vára volt családjának.
Egy versemmel emlékezem Rá vissza és kívánom, hogy vigyázzon Rá odaát a... Mindenható.

Apám

Ősz voltál
és a szemed
a múltba révedt.
A mát nézted
s tegnapot láttad.
Évtizedek súlyát
cipelted válladon
s lelked már
a messzeséget járta.
Régi földutakon
barangoltál,
a múlt árnyait
kutattad.
Szemed tükrében
gyermekkori emlékek,
szívedben 87 évnek
súlyát hordoztad.

Ma József nap van, drága Férjem névnapja és sorjáznak elém a közös ünnepek, mikor apró ajándékokkal megköszöntöttünk, egészségedre egy-egy korty bort ittunk.
Mára "csak" az emlékek maradtak, melyeket ilyen napokon félve csomagolok ki és fürdözöm melegében.

Mit kívánhatnák Néked odaátra? - nyugalmas , békés pihenést egy tartalmas, szép élet után.


B. Faragó Aranka
Talán egyszer....


Talán egyszer majd
begyógyulnak a sebek,
hiányod már nem sajog,
a fájdalmat heg borítja,
emléked bársonyos, simogató.

De ma még lüktet a fájdalom,
ma még szemem könnyek égetik.
Közös múltunk kútjába merülök,
s a csend vádlón kiállt felém.

Sétáltunk egy nagyot délelőtt Ronykával a tavaszi hóesésben.
Ő nagyon élvezte, mivel apró, nem is tudott menni, csak szökdécselni a hóban.

Ilyen a táj házunk mögött, fehéren és kis kutyussal.

Ma átjött hozzánk Húgi és családi hétvégét szerveztünk, melyről készült pár kép.

Beszélgetés után irány volt az anfiteátrium gyönyörű napsütéses időben.
Anfiteátriumban

Majd utunk a temetőbe vezetett, hiszen az ott pihenők is a család szerves részei.

Temetőben

És végül készült lánykámról és rólam egy közös kép, ami ritka, hiszen magunkat együtt nem tudjuk lefényképezni.

Ezzel véget is ért a családi szombat, de lehet, hogy vasárnap folytatjuk és újabb közös programot szervezünk.

Együtt