Arany blogja

Gyász
arany52•  2019. július 11. 12:23

Házassági évforduló

38 éve házasodtunk össze férjemmel, és szűk 30 évet éltünk együtt megértésben, szeretetben.


Lelkem ma is Téged keres.




Együtt


Együtt álmodtuk a jövőt,
együtt éltük a tegnapot.
Együtt jártuk az erdőt
és együtt voltunk boldogok.




Szívemen átüt most a bánat,
hiszen napom nélküled telik.
Ma is őrzöm árnyad,
világom most így színesedik.




Hogy ismertelek,
hogy szerettelek,
hogy belaktad eltelt éveim,
- ennyi nékem elég.
Könyörgöm lelkemből,
emléked maradjon velem még.

arany52•  2019. április 14. 11:19

Kilenc éve

Férjem kilenc éve ezen a napom hagyta el e földi létet, de szívünkben örökké él.

Egy versemmel emlékezem meg Róla.

Az évek szaladnak...

Az évek szaladnak,
a hiány megmarad,
már csak a sápadt Hold
csalóka két szarva közt,
álmodhatok Terólad.

Az élet pergő táncát,
csak egymagam járom,
s az eltűnt víg perceket,
mint széthullt rizsszemet,
tenyerembe már nem zárom.

Üszök-vert kalászként,
hajlok a nyári szélben,
eső tépte, vihar szaggatta,
foltos ruhám lelkem takarja,
égő sebem el ne vakarjam.

Oly felesleges már a tavasz,
mint vászon zsákon fényes lakat.
Nem terem nyár édes almát,
belevásik fogam vad húsába,
s számban a nyál keservé vált.

Izzó könnyek mossák arcom,
megfizettem kimért sarcom,
Köpönyegét az éj rám akasztja,
s képzeletben golgotás utunk,
a végtelenbe - együtt járjuk.

arany52•  2019. február 9. 13:55

Az évek szaladnak...




Az évek szaladnak,

a hiány megmarad,

már csak a sápadt Hold

csalóka két szarva közt,

álmodhatok Terólad.


Az élet pergő táncát,

csak egymagam járom,

s az eltűnt víg perceket,

mint széthullt rizsszemet,

tenyerembe már nem zárom.


Üszök-vert kalászként,

hajlok a nyári szélben,

eső tépte, vihar szaggatta,

foltos ruhám lelkem takarja,

égő sebem el ne vakarjam.


Oly felesleges már a tavasz,

mint vászon zsákon fényes lakat.

Nem terem nyár édes almát,

belevásik fogam vad húsába,

s számban a nyál keservé vált.



Izzó könnyek mossák arcom,

megfizettem kimért sarcom,

Köpönyegét az éj rám akasztja,

s képzeletben golgotás utunk,

a végtelenbe - együtt járjuk.

arany52•  2018. július 11. 15:39

Házassági évforduló

Ma van a házassági évfordulónk és ilyenkor visszagondolok a harminc közösen töltött évre, mely fáj, hogy már csak emlék, de legalább szép , felejthetetlen emlék.

Megszegte az élet sorsom kenyerét,...
szürke ablakomon szemem semmibe néz.
Kócos álmaim rendezem sorba,
s emlékeim lehajlanak a porba.
Simogató kezed a semmibe vész,
hangod a távolból édes, mint a méz.
Mint fonalon a görcs,lelkemen csomó,
hiányod oly reménytelenül fojtogató.
A múltba hiába merengek vissza,
s arcom a megeredt, sós könnyt issza.
(Arid)

arany52•  2018. június 6. 17:00

Végtelen magány

Hiába szaladt el véled az elmúlás,
mint folt a ruhájához, hozzám tartozol.
Feslett életem emlékeddel fércelem,
s szakadt gunyám bűszkén hordozom.
Megfáradt őszre tavasz és új nyár jön ,
de a tücsök már nem nékünk hegedűl,
s hiába kérem a nap forrón süssön,
 lelkem vacogva érted könyörög.
Learatott éveim kévébe kötöm,
s foszlos kalácsba hiányod sütöm.
Hideg esőt sír keserű bánatom,
és hívó szavam a széllel elküldöm.
Eres kezem Tiedre rá már nem talál,
üresen kong a végtelen magány.


Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom