Arany blogja

Vers
arany52•  2017. november 4. 17:30

Megjelenés

Megjelent HÁROM ÉS FÉL ÉVTIZED címmel a KRÚDY GYULA IRODALMI KÖR ANTOLÓGIÁJA.
A kötet harmincöt évet ölel át fotókban, festményekben és írásokban.
Négy versemmel szerepelek az antológiában, mely számomra nagy öröm és megtiszteltetés.

Óbuda

Megroggyant kis házak,
csöpögő ereszek -
köztetek voltam én
gyermek
Régi piactér, nagyhangú kofák,
Ti adtátok apró kezembe
a vérpiros almát.
Hunyorgó ablakok,
doh szagú falak,
kacskaringós utcák,
macskaköves utak,
- konokul őrzitek,
első léptem nyomát.
Hegyoldalt a templom,
árnyas fák tövében.
Hangja messzi múltba visz,
emlékek erdejébe.
Megbúvó kocsmák,
kockás abroszon a csúsza,
kisfröcs savanykás illata
száll a messzi múltba.
Óbudai temető
szomorú fűzei alatt
pihennek, kiket szerettem,
itt leljem én is
örök nyugalmamat.

Nélküled

Egymás nélkül felek voltunk,
egészet együtt alkottunk.
Együtt voltunk szín és a fonák,
Jin és a Jang s közös csodák.
Színskálát közösen alkottunk,
magunkban csak szürkék maradtunk.
Mi voltunk a mágnes két pólusa,
a vonzás és taszítás ritmusa.
Fény és az árnyék, hó és a nap
öröm és bánat, hőség és fagy.

De kettétört mi egyben volt egész
s hiányoddal maradtam csak törtrész.
Nélküled félszárnyú madár vagyok
s repülni az égig már nem tudok.

Maradj még!

Évek távolódó erdejében
úgy elhagytál már.
Nem Veled köszönt be a nap
és nem veled búcsúzik éjszakám.
Alakod lebukik a horizont alá,
hangod mély kutak nyelik el.
Tetted, mik egykor utam szegélyezték,
ma már veszendőbe ment.
Keresem a sötétlő éjben
emléked foszló fénysorát
és sírva kiáltom az égbe:
Ne menj még el!

Ne menj még el,
maradj még kicsit,
időzz még velem el!
Álmod fedje be
sebtől vérző testem
és fehér gyolcsként kötözzön be!
Öleljen át, mint sötét éj,
ha fázom, takarjon be!
Ne hagyja kihűlni vacogó lelkem,
a régi nyár heve,
telem olvassza fel!

Kiáltanék, de hangom messzeségbe vész.
Farkasok űvöltik kínzó magányom
s Te mint egy látomás,
összezárt tenyeremből
sebzett madárként repülsz el.

Mit érzel...

Mit érzel mikor fázós reggel,
még felkelni sincs kedved,
mikor varjak tollai, mint emlékeid hullnak
és fekete lepel takarja, mit hoz a holnap?
Mit érzel mikor a fák esőcseppeket sírnak
és el nem sírt könnyek szántják arcodat?
Mit érzel mikor szádban az étel kővé vált,
s nyögve nyeled sorsod, mi egy falattá állt?
Mit érzel, mikor szakadt ajtót zörget a szél udvarodban,
s már nincs kit tartsál lecsüngő két karodban,
mikor megfáradt tested már csak pernye tarkítja
s kit egykor szerettél, sötét föld borítja.
Mit érzel.....? mit érzel......?

arany52•  2017. szeptember 8. 16:01

Megjelenés

Megjelent az idei Kláris antológia, melyben egy versemmel szerepelek.

B. Faragó Aranka
Maradj még!


Évek távolódó erdejében
úgy elhagytál már.
Nem Veled köszönt be a nap
és nem veled búcsúzik éjszakám.
Alakod lebukik a horizont alá,
hangod mély kutak nyelik el.
Tetted, mik egykor utam szegélyezték,
ma már veszendőbe ment.
Keresem a sötétlő éjben
emléked foszló fénysorát
és sírva kiáltom az égbe:
Ne menj még el!

Ne menj még el,
maradj még kicsit,
időzz még velem el!
Álmod fedje be
sebtől vérző testem
és fehér gyolcsként kötözzön be!
Öleljen át, mint sötét éj,
ha fázom, takarjon be!
Ne hagyja kihűlni vacogó lelkem,
a régi nyár heve,
telem olvassza fel!

Kiáltanék, de hangom messzeségbe vész.
Farkasok űvöltik kínzó magányom
s Te mint egy látomás,
összezárt tenyeremből
sebzett madárként repülsz el.

arany52•  2017. augusztus 24. 15:42

Múló nyár

Enyhül már a nap heve s fénye tompul
lassan a nyár vélünk őszre fordul. ...
A kósza szél hozzánk csendben beoson,
és kergetve a színes leveleket,
az elmúlás harangja kondul.
Szalad a réten az ördög szekér,
bánatommal rakva zörögve zenél.
A szőlőtőke méz ízével földre rogy,
körötte seregély kering, mely szemét,
mint minket évek, könyörtelen meglop.
A méla őszben számba veszem , mi volt,
teleszájas kacajt, reményt, mely holt.
A ráncosodó körte fanyar ízével számban,
búcsút intek életem múló nyarának.

arany52•  2017. augusztus 3. 14:09

Megjelenés

A Kláris irodalmi folyóirat augusztusi számában egy nyárbúcsúztató versemmel jelentem meg.

Nyárvég 
Szánkban olvad a nyárvég édes gyümölcse
s borrá érik a szőlő mézízű nektárja,
pelyhes barack lekvárként ül üvegben,
s polcunkon a zord telet várja.


A nap felhő mögé bújt szégyenében,
kendőzetlen vállalva ereje bukását,
esőfelhők gomolyognak félve álmaink felett
s esernyő mögé bújtatjuk arcunk árnyát.



Elfutok én is messze a nyártól,
s ökörnyállal utazok a megsápadt égen,
búcsút veszek a lombvesztett fáktól,
boldogulást keresve a ránk váró télben.




arany52•  2017. július 19. 11:50

Még egyszer

Jó volna még egyszer
ringani bölcsőben,
ringani bölcsőben,
aludni anyám ölében.

Jó volna még egyszer
gyermekdalt dúdolni,
gyermekdalt dúdolni,
gyermekláncfűből
fejedre koszorút fonni.

Jó volna még egyszer
csillagot számolni,
csillagot számolni,
ott a sötét éjben,
szemedbe merülni.

Jó volna még egyszer
rajongva szeretni,
rajongva szeretni,
mint Holdnak a tengerben,
megméretkezni.

Jó volna még egyszer
vad erővel bírni,
vad erővel bírni,
a kerek világot
magunkhoz ölelni.

S ha az utunk végére ér,
jó volna szivárvány hídon
suhanva repülni,
suhanva repülni,
az opál fényben
végleg eltűnni.
  

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom