Arany blogja

Vers
arany52•  2017. szeptember 8. 16:01

Megjelenés

Megjelent az idei Kláris antológia, melyben egy versemmel szerepelek.

B. Faragó Aranka
Maradj még!


Évek távolódó erdejében
úgy elhagytál már.
Nem Veled köszönt be a nap
és nem veled búcsúzik éjszakám.
Alakod lebukik a horizont alá,
hangod mély kutak nyelik el.
Tetted, mik egykor utam szegélyezték,
ma már veszendőbe ment.
Keresem a sötétlő éjben
emléked foszló fénysorát
és sírva kiáltom az égbe:
Ne menj még el!

Ne menj még el,
maradj még kicsit,
időzz még velem el!
Álmod fedje be
sebtől vérző testem
és fehér gyolcsként kötözzön be!
Öleljen át, mint sötét éj,
ha fázom, takarjon be!
Ne hagyja kihűlni vacogó lelkem,
a régi nyár heve,
telem olvassza fel!

Kiáltanék, de hangom messzeségbe vész.
Farkasok űvöltik kínzó magányom
s Te mint egy látomás,
összezárt tenyeremből
sebzett madárként repülsz el.

arany52•  2017. augusztus 24. 15:42

Múló nyár

Enyhül már a nap heve s fénye tompul
lassan a nyár vélünk őszre fordul. ...
A kósza szél hozzánk csendben beoson,
és kergetve a színes leveleket,
az elmúlás harangja kondul.
Szalad a réten az ördög szekér,
bánatommal rakva zörögve zenél.
A szőlőtőke méz ízével földre rogy,
körötte seregély kering, mely szemét,
mint minket évek, könyörtelen meglop.
A méla őszben számba veszem , mi volt,
teleszájas kacajt, reményt, mely holt.
A ráncosodó körte fanyar ízével számban,
búcsút intek életem múló nyarának.

arany52•  2017. augusztus 3. 14:09

Megjelenés

A Kláris irodalmi folyóirat augusztusi számában egy nyárbúcsúztató versemmel jelentem meg.

Nyárvég 
Szánkban olvad a nyárvég édes gyümölcse
s borrá érik a szőlő mézízű nektárja,
pelyhes barack lekvárként ül üvegben,
s polcunkon a zord telet várja.


A nap felhő mögé bújt szégyenében,
kendőzetlen vállalva ereje bukását,
esőfelhők gomolyognak félve álmaink felett
s esernyő mögé bújtatjuk arcunk árnyát.



Elfutok én is messze a nyártól,
s ökörnyállal utazok a megsápadt égen,
búcsút veszek a lombvesztett fáktól,
boldogulást keresve a ránk váró télben.




arany52•  2017. július 19. 11:50

Még egyszer

Jó volna még egyszer
ringani bölcsőben,
ringani bölcsőben,
aludni anyám ölében.

Jó volna még egyszer
gyermekdalt dúdolni,
gyermekdalt dúdolni,
gyermekláncfűből
fejedre koszorút fonni.

Jó volna még egyszer
csillagot számolni,
csillagot számolni,
ott a sötét éjben,
szemedbe merülni.

Jó volna még egyszer
rajongva szeretni,
rajongva szeretni,
mint Holdnak a tengerben,
megméretkezni.

Jó volna még egyszer
vad erővel bírni,
vad erővel bírni,
a kerek világot
magunkhoz ölelni.

S ha az utunk végére ér,
jó volna szivárvány hídon
suhanva repülni,
suhanva repülni,
az opál fényben
végleg eltűnni.
  

arany52•  2017. július 1. 15:47

Golgotás utunkon

Ragaszkodunk tévedéseinkhez,
mint beteg szilva fájához
és hiába hullajtanánk bűneinket,
égeti testünk bánatunk.

Roppan az ág fájdalmunk alatt
és menekülés oly hiábavaló.
Hiteltelen, ki mindent tagad
s ki önmagát adja fel - csaló.

Cipeljük túlsúlyos böröndünk,
és benne sorsunk, emlékek árja,
mi továbbvisz golgotás utunkon,
hitünk a holnapban,mely karját felénk tárja

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom