Vágy és valóság

Steel•  2017. június 22. 08:30

Ahogy figyel a szem, és észlel a szív,

fénytajték árad, hajnali dagály,
s a belső horizontról születik a szín,
az összes felhő húzódó kék apály.
A pillanat trambulin, ég-ugró gyermek,
majd árnyékok hintalován játszik velem,
míg csillagok tündérporát elcsenem.
Most látszanak igen, a mennybéli rendek,
lombkacajt röppent a kölyök kedvű szél,
napsugár-limonádét önt pár angyal,


majd capuccino-alkonyt annak aki kér,
koncertet is ad, madár-énekkarral.
Szódacsöpp-holddal pezsdül fel az éj,
párállást lehel a szerelmes csókmeleg,
s már földre leng  az univerzum-karéj,
belőle ezer világ szembogara dereng.
Így lát a szív, és így él a bent. Lélegzőn
szépet, és teremtve a nem is mesét,
a belső mosolyhoz végül megérkezőn.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

csillogo2017. június 26. 08:11

Ez a vers csoda - átéltem már többször ezt a "Mosolyt"! Ez egyenlő a lelki békével - ezt csak az élheti meg, aki elégedettséget érez a szívében és elfogadást... és aki jelen van... köszönöm kedves Steel!

merleg662017. június 22. 22:06

Így lát a szív, és így él a bent. Lélegzőn
szépet, és teremtve a nem is mesét,
a belső mosolyhoz végül megérkezőn.

...de a belső mosolyhoz, belső béke is kell, amit csak a kiegyezés önmagunkkal segíthet elő...szóval nem olyan egyszerű oda eljutni, de érdemes. Gratulálok szeretettel remek versedhez.

skary2017. június 22. 16:37

óh az a belső mosolyom :)

church732017. június 22. 09:55

Szeretem vers!

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom