Az írás, a vers, akár a hajnal...a pirkadó tájból virágzó fény...a szavak: szívverések, sóhajok, könnycseppek, mosolyok, léleksuttogások... Belőlem, Bennem, így Élnek a versek, így születnek tollamra, szabad lélegzetként, örök, csendes gyönyörűséggel szárnyaló madárként, mely nem keresi, mert már megtalálta útját...
Szárnyaim a versek, kék egem pennám és papírom...
Köszöntelek a világomban...
Szerkesztő: Steel
Figyelők: 37
Steel• 2012. február 23. 07:13
Olvadás sompolyog már
földek, mezők háza táján,
csomagol a tél, nem vár,
leérte hógyümölcs fáját.
Enyhülésbe öltözik
a hideg, míg költözik
a fagy grófja, jéghintóját
Észak felé húzzák most
a dérparipák. Szélbisztróját
bezárja, tavaszi Hold
kél a fény-mosolygó Égre,
és a táj életre ébred.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!