Téljövet

Ma még esőponyvák terülnek a tájra,
sárkávéval telnek a pocsolyacsészék,
de a zivatarkorszak eléri végét.
Meztelen barnaság öltözik a fákra,
homálygyufákon füstölget bút a reggel,
ködpacái alatt fények mosódnak el.
Avarhangok észrevétlen ropognak el,
belőlük a nyirkosság színbomlást termel.
Egyre hűlnek a szél-lehelések, fogat
növeszt szájuk, és lesz, hogy nagyot harap.
A mezőkön sem marad fenn sziromkalap,
s a fagyzsebek éjjel csillaglátványt szórnak.
Zúzmaraidők pihecsipkéket szőnek,
beszöszölve sok bokrot, rétet, ágat,
a természet télre pingál minden vásznat,
majd kis hógyertyákat ragyogtat a csöndnek.