Szívedben élve

Nyíló áprilisban sarjadtál belém,

ezredév-óta vágyott tűzvarázzsal,

s én temetve őrzött szűzparázsban

kigyúlva, leolvadtam lelkem jegét.

Szavaid forró kelyhében hordozol,

sóhajod ízében tudom ott vagyok,

ahogy látsz, szemeid egén ott ragyog,

múlt idők gúzsából csak te oldozol.

Lettem harmónia-virágzó csended,

csillagok-írta, ősin várt szerelem,

 békélt végzet, és megálmodott kezdet.

Utam árnyai közt e fényt kerestem,

mely létem füröszti, ha fogom kezed,

szívedben élve önmagam megleltem.