Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
S vagyok apám...
Steel• 2012. szeptember 12. 21:47
Szomorodik a fény, hűs szellőt terel
felém a szürkület, most felhőkomor
a pár perce még naplementeszínű Ég.
A tőled-távolidő keménnyé nevel,
a szépre emlékezés gyászérzést torol.
Életedben nekem méltatás nincs rég,
miért is piszmogom a könnyek betűit?
Vérrészed vagyok apám, és még sincs foltnyi
helyem napjaid terén, karod nem vágyik
ölelni ostoba gyermeket. Csendtűid
sebesre szúrták lelkemet már, polcnyi
bánatregény sorsszobámban, de csak ásít
rám nemérdeklésed...Megszakad bennem
lassan a mégis várlak, mert elbukott
összetartozásunkban a szeretet.
Hát vagyok apám örök álmodás. Majd egyszer
megértem, ez a darab már lefutott,
s nem ülök fájdalomvizes szemekkel
a néma, visszhangot sem adó teremben.
Hisz üresek a falak, magával vitt
mindent az idegen, s többé nem hív
az, kit apámként valaha ismertem...
Hát vagyok apám, kit szeretned túl avítt,
s vagyok hiányod halálig érző szív.
Steel2012. szeptember 13. 10:29
Köszönöm. Nem, ott még nincs fent. Jó ideig tépelődtem azon is, ide feltegyem - e. Felkerül majd oda is a biztatásod nyomán. Köszönöm.
Molnar-Jolan2012. szeptember 13. 10:10
Baromi jó, már bocs a kifejezésért! :-) Az ilyen verseket mért nem töltöd a főoldalra? Biztosan többen olvasnák. Vagy ott is fent van, csak nem olvastam?
Steel2012. szeptember 13. 08:19
Erika, Sea, köszönöm Nektek is.
Steel2012. szeptember 13. 08:19
Csak bőbeszédűen uram :) Ezt kedvelem önben :)
Steel2012. szeptember 13. 08:18
Törpilla, köszönöm a kedves szavakat...
Steel2012. szeptember 13. 08:17
Köszönöm Orsolya, hogy olvastál.
Törölt tag2012. szeptember 13. 07:47
Törölt hozzászólás.
BakosErika2012. szeptember 13. 06:01
Hisz üresek a falak, magával vitt
mindent az idegen, s többé nem hív
az, kit apámként valaha ismertem...
Nagyon szép vers!
skary2012. szeptember 13. 05:24
jah
Torpilla31812012. szeptember 12. 21:57
Steel!
Szeretnivaló érző szív!
Igen!
Vagy..
Puszim!
Lanor2012. szeptember 12. 21:52
:( Hmmm...