Párizsi látkép

Hol hullám-hallgatag folyik a Szajna,

Région Parisienne szívében

Párizs tárlatára virrad a hajnal.

Ha a csillagopálok mind kiégtek,

látni  Louvre reneszánsz-szépségét,

üvegpiramisán csillan a reggel.

Észak-táján  Montmartre fényképét

 őrzi, hogy mikor elmereng a csendben,

utcáira vigyen a bársony este,

gyönyörködni hangulatos báját.

Majd a Sacré-Coeur ősi lelke

kitárja sorsunknak áhítat-szárnyát,

imát súg a Saint Gervais szeme,

míg a Hold megveti ébredés-ágyát.

Fekete achátkristályként ragyog fel

az éj, fáklyává gyúl az Eiffel torony

 fénye, s a magány szerelemre lel.

Keleti szegletén virradat oson,

az I'le de la Cité-re pírral fest

új napot, miközben még ködtől kócos

haját fésüli az első arany-sugár.

Derengés-fátylát leveti az Égbolt,

felhői a múlt kürtjét halkan fújják,

ezredévek hangján sóhajt a régvolt.

A Notre Dame gótikus temploma

hív, hol majd kőfaragott homlokzatán

az alkonyszín mint tűzparázs, ellobban,

álmodva tűnt koruk ma poros nyarát.