Nem kell tovább

Nem kell tovább talmi gyöngédséged,

álcázni próbált tucat-férfi éned!

Egyre láthatóbb önzés-kövérséged,

kinevetésem szülte szemfényed,

mit józanság-okulárém nélkül

én szerelem-csillogásnak véltem.

Nem kell tovább mosolyokkal készült

csábítás-zserbód, többé nem lesz étkem!

Nem kell tovább udvarló-megértésed,

de tán nem is osztogatnád már nekem,

hisz megkaptad ruhátlanságom régen,

jó-íz gyümölcsöd számnak ma nem terem.

Nem kell tovább stratéga-ravasz bókod,

már nem kábítanak csiszolt szavak,

mert nem gyémántok, csak szén, mint csókod,

melynek őszinte tüze is elhamvadt.