Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!
Néha nem
Steel• 2018. szeptember 2. 17:38
Már itt érződik az őszi sejtelem,
s ahogy a párapillék úsznak szememben,
valami megmozdul, mint pattanó lakat,
odabent...A papír, mint Anyám, úgy barát,
figyelme felém hófehéren tiszta,
míg hallgatja a nő, a gyermek szavát,
és szív-aktot rajzol belőlük a tinta.
Néha nem is vágyom mást, csak ezt a csendet,
ahogy messzi lombmorajlássá lesz a világ,
levetve a sors-muszájt, porhüvely-terhet,
az ember bennem e szabadságért kiált.
Néha nem vágyom se szenvedélyt, se szerelmet,
csupán ezt a líra-bölcsőjű magányt,
hol a csillagok közellé lehetnek,
és látok életté válni megannyi bent-halált.
york2018. szeptember 3. 18:27
Benn-kinn halál, beinhalál.
csillogo2018. szeptember 3. 07:43
"Néha nem vágyom se szenvedélyt, se szerelmet,
csupán ezt a líra-bölcsőjű magányt,
hol a csillagok közellé lehetnek,
és látok életté válni megannyi bent-halált."
csodaszép záróképe versednek - különleges vágyakozás, megbékélés!
Pera762018. szeptember 3. 07:34
Nagyon!
BakosErika2018. szeptember 3. 05:37
Néha nem is vágyom mást, csak ezt a csendet,
ahogy messzi lombmorajlássá lesz a világ,
levetve a sors-muszájt, porhüvely-terhet,
az ember bennem e szabadságért kiált...
De szépen fogalmaztad meg.
Gyönyörű vers.
Rozella2018. szeptember 2. 19:27
"A papír, mint Anyám, úgy barát,
figyelme felém hófehéren tiszta,
míg hallgatja a nő, a gyermek szavát,
és szív-aktot rajzol belőlük a tinta."
Gyönyörű!
/ @skary: épp az imént írta hogy kell a fenének ma már a tinta... de örülök, hogy épp ma mindkét szép versedben ott van... Talán nem véletlen :)
skary2018. szeptember 2. 18:21
én a magányban teljesen jólérzem magam :)