Mintha...

Steel•  2018. május 27. 08:27

Kérdezném Istent, ebben a remegés

testű némaságban, hová utánam érsz,
hogy kerültél szemem szobáiba, ilyen
érintésközel? Tenyerem alatt arcod, ujjaim
felfedezik összes apró rezdülését,
látod? Pillám mögött lassan felfénylesz...
A csillagokba feledkezem, én azt hiszem,
de tekintetedből simogat a végtelen...
Vállunkon száz magánysúlyú tegnap,
ajkunk most kimondani fél a választ
hordozó holnapot...Mégis kezedhez reszket
kezem...Veled takarózik rám az álom,
hozzámolvadásoddal ébreszt a hajnal...
Mintha itt lennél, ahogy mindennapjaim
útjára lépek, s nyakamba csókol a hontalan
szél...Mintha magamra gombolt, vágyott
mosolyoddal nyílna bennem valami megtalált világ.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Törölt tag2018. május 28. 20:12

Törölt hozzászólás.

Rozella2018. május 27. 20:52

A képzelet csodálatos világa... szépséges írás!

BakosErika2018. május 27. 17:39

Gyönyörű vallomás.

DevilAngel2018. május 27. 12:07

Gyönyörű!

Mikijozsa2018. május 27. 11:21

szép áhítattal átitatott vallomás

Törölt tag2018. május 27. 10:28

Törölt hozzászólás.