Már elengedtelek

Steel•  2015. április 15. 09:25

HAjnalharmat, milliom kis fénystrassz,

felcsillan a reggellé születésben,

még hűs a lég, áprilisi szélselyem.


A pakli asztalon, im a létsnapsz

ennyi volt, csipkefoszló csüggedésem,

osztott lapok miértjét nem keresem.


Lassún, de elfogadtam a szét-utat,

a hiába vérzést testvérszivként,

emlékezni nem szúrt sebként tudlak már.


Felhők mögül napsugár a tudat,

hogy bennem örökig a bátyámként élsz.

S bár a családkapu nyitva, mégsem vár


szüntelen, sem anyánk gyermekeként vissza.

Hiszen Te, magadat másként nevelted,

a vér csak kötelék, de nem teremthet meg


embernek sorstereket. Most, tisztán issza

szemem a párát, mely egykorperceket

csillant Veled, mig fohászként Istennek


adlak, örökségünkből : szeretetnek...

Nem is vagy messze. Igen, itt maradtál,

életdobbanásban : összetartozás.


Fájdalomhorzsolások behegedtek,

mert van, amit nem érint soha halál,

s nem szükség az sem, hogy halld e vallomást.





Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2015. április 25. 13:49

@Rozella: Nos, nem tudok mit mondani, tényleg :-) zavarban, hangot keresve köszönöm a figyelmed.

Steel2015. április 25. 13:47

@mystynekatika: Igen, kedves Kata...kimondjuk...s van, hogy sajnos tényleg túl hamar...
Hogy valójában, ott belül mikor történik, mikor éljük meg, azt érezzük mindig, ahogy minden megérett rá. Szeretettel köszönlek!

Steel2015. április 25. 13:45

@Ametisz: Mindig túlzol, de ez a szíved kedvességéből, szeretetéből fakad, amit eképp szeretettel köszönök...

Steel2015. április 25. 13:43

@Kicsikinga: Kingácska...ölelve köszönlek.

Steel2015. április 25. 13:42

@MKKlara: Köszönlek Klára! :-)

Steel2015. április 25. 13:42

@bakonyiili: kedves Ili, köszönöm a szavaid. A valaha voltért, ami mégis van, örök lesz...

Steel2015. április 25. 13:40

@honfidemo: szerencse, hogy a könnyek ugyanazt a nyelvet beszélik :-)

Steel2015. április 25. 13:38

@skary: Köszönöm.

Rozella2015. április 15. 18:19

Csodaszép! (most két napig nem is írok !) komolyan!

mystynekatika2015. április 15. 18:03

Kimondjuk mi mind ezt a szót...
"elengedlek"...
Anyámat kezét engedtem így el,
s én elsiettem...
Hogy könnyebbítsem útját,
ezért tettem!
"adlak, örökségünkből : szeretetnek..."
Csodálattal olvaslak továbbra is...kata

Ametisz2015. április 15. 15:04

Így írni Steel!...ez maga a csoda! Kincs minden sorod, mely mélyen a szívbe hatolt!

Kicsikinga2015. április 15. 14:26

Szívszorító! Fut rajtam a hideg!

MKKlara2015. április 15. 13:32

Nagyon szép! :)

bakonyiili2015. április 15. 12:58

Kedves Gyöngyi!
"...Istennek adlak, örökségünkből: szeretetnek..." csodás gondolat!
Szívszorítóan gyönyörű sorok, a valaha-volt testvéri szeretet mementója.
Csodálattal olvastam, köszöntelek szeretettel: Ili

Törölt tag2015. április 15. 10:55

Törölt hozzászólás.

skary2015. április 15. 09:38

szép