Lét-akt

Steel•  2014. július 16. 15:45

 

 

 

Apró verítékcsöpp-csillagok, az éj

bőréről gyöngyözve hullnak le, mikor

a horizont lepedőjébe gyűrt fény

langyos sóhajtással, mint női szirom,

 

rásimul…Robosztosul sok árnyizom,

a Nap hevétől duzzadt erőre lel,

míg az pitymallásból reggellé izzón

a földnek délibáb-párát lehel…

 

 

Az Égen a felhő csak csipkelepel,

hogy sejtesse meztelen azúrjának

szépségét, mily tökéletes, mily selyem…

Bújó érintése van a szélfújásnak,

 

akár csókpihe, cirógat a nyárral,

szelíd érkezésű, hűs alkonylással.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Steel2014. július 28. 14:22

Őrni, köszi, örülök, hogy láttalak itt!

Steel2014. július 28. 14:22

Marika, köszönöm most is!

Steel2014. július 28. 14:22

Erika, köszönöm szépen...ölellek viszont! :)

Steel2014. július 28. 14:21

Pepo, köszönlek... :)

Steel2014. július 28. 14:21

san-Dor, köszönöm :) Azon soraim én is szeretem :)

Ernest2014. július 17. 02:51

Nagyon szép, gratulálok!

csillogo2014. július 16. 22:00

Csókpihe - szépet festettél!

BakosErika2014. július 16. 20:17

Mint minden versed megérintő szépségű ez is.
Ölellek.

pepo2014. július 16. 19:37

Bújó érintése van a szélfújásnak,

akár csókpihe, cirógat a nyárral,

szelíd érkezésű, hűs alkonylással.,,,,

Törölt tag2014. július 16. 16:09

Törölt hozzászólás.