Kóborló

Elpilinkél az utolsó napsugár,
még zúzmarák tündérporát szórja az est,
és a szél morgós kutyaként bőrbe harap.
A Hold gyermekin les a színek után,
pedig a tél csak mályvát és magyalt fest,
s némi csepp-csurgó, finom tea-aranyat.
Még kóborol a tavasz, mező-széltén túl,
dombok hópille-fényű hidegében,
tollpárnás felhők között még megpihen.
Majd holnap, ha a hajnal-lámpás pírba gyúl,
s nem gyöngyöz a lég páraszín fehérben,
a cinegezöld sarjulás idelibben